Végére ért egy újabb sztori

Unokatestvérem megkeresett, hogy egy kollégájának kellene segítség, majd felveszi velem a kapcsolatot online. Meg is történt, laptop kellene neki, mert a régi már lassú, kezdi megadni magát, stb. Pár napos levelezés után ajánlottam neki neki egy üzleti szériás Dell Latitude E5430-at 8GB rammal, 256-os SSD-vel, 3. generációs i5 procival, világítós billel, új akkuval, stb. Gondoltam a feladatom itt véget is ért, ott volt a link, csak meg kellett rendelni. Hát nem. Másnap üzenet, hogy akkor elindíthatjuk-e a projektet? Kérdezem milyen projektet? Hát a laptopvásárlást. Mind kiderült nekem kellene megvásárolni hozzám, majd feltelepíteni, felrakni a programokat, amiket használ, végül elvinni hozzá Hát, oké. A pénzt átutalta, én a webshopnak, másnap hozta a futár a gépet, gyorsan feltelepítettem, rá a programokat, mert úgy volt, hogy mégis el tud jönni érte valaki. Nem tudott. Mégis nekem kellett volna elvinni, de kórházba járás volt éppen, mert jelenleg senki nem tudja miért vagyok halálomon. De ez most irreleváns. Végül pár nappal később a delikvens elhozatta magát az édesanyjával, én nem voltam itthon, párom tudta kivinni a gépet, kezébe nyomtak egy csokit és elviharzottak.

A poén első fele: Nem ehetem a csokit, mert lisztérzékeny vagyok. A poén 2. fele, hogy intéztem a gépre 10 ezer forint karácsonyi kedvezményt, amit természetesen visszaadtam a géppel együtt, de volt bennem egy kósza gondolat, hogy jó fej lesz és majd rögtön ide is adja. De gyorsan zsebre tette Ergo ingyen intézkedtem, leveleztem, fórumoztam, utalgattam, rendeltem, futárt vártam, telepítettem, szívtam és idegeskedtem, mindezt majdnem 2 héten keresztül. De legalább a gép szuper és ezt biztos nem fogja majd hozni javíttatni egy ideig

https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.