Remek dolog ez a megmentős hobbi, de sajnos az esetek egy kisebb, de nem elhanyagolható részében a vásárló/júzer ennek hátulütője. Én nem laptopokat, hanem a 80as, 90es évek bringáit próbálom "megmenteni" attól, hogy vidéki kocsmák előtt rohadjanak el pár év alatt. Imádom bütykölni, meg tökéletes kikapcsolódás a napi irodai meló után a szerelgetés este, de ezt csak akkor tudom csinálni, ha a végén el is adom. És itt kezdődnek a bajok.
Épp a múlthéten vállaltam be egy javítást egy már hónapokkal ezelőtt eladott vason, mert előtte bár kulturáltan, de szemrehányóan kaptam meg, hogy nem raktam össze rendesen, és javítani kéne. Mindig elmondom, hogy ezek a gépek lassan harminc évesek és ha nekem picik (márpedig ebből sok van, mert 196 centi vagyok), akkor nem tudok vele tekerni 10-20-30 km-t, mielőtt eladom, csak éppen annyit, hogy megnézzem, hogy mechanikailag rendben van. Valamint kérek mindenkit, hogy lehetőleg húzzon meg minden csavart, ha hazaért, mert én is emberből vagyok, bármennyire is igyekszem. Nem hiszem, hogy egy imbuszkészlet, meg egy 15ős villáskulcs nagy befektetés lenne, ha az ember vesz egy kerékpárt, de sokan erre sem képesek. Szakadt már lánc, ami nem volt nyúlt, és külsőre sem tűnt lelakottnak, de valszeg az idő megette. Ez ilyen, de megmagyarázni már rettenetesen nehéz. De megkerestek azzal is, hogy elállítódott a váltó, csináljam meg, miközben csak az új bovden nyúlt picit (amit jeleztem is, hogy be fog következni) és csak tekerni kell egy picit a feszesség állítón). És az én lelki békém érdekében inkább megcsináltam, minthogy "haragosom" legyen.
Teljesen megértem, ha néha kibukik ez ember, de ez ezzel jár. Cserébe van egy hobbim, ami nem annyira pénznyelő, sőt ha néha hoz egy kis zsetont is, akkor tudok új szerszámokat venni (amikért szintén rajongok ). Most éppen fényezőpisztolyt és a többi hozzávaló motyót veszem meg magamnak, hogy tavasztól újabb önszivatásba kezdhessek azzal is...
És azért az is egy igen fontos dolog, hogy mindig bízom benne, hogy olyan emberhez kerülnek, akik örülnek ezeknek. Ha csak felannyira mint én, mint amikor találok egy olyan bringát amit kissárc koromban csak katalógusban láttam, az már elég. És ilyenek is vannak, hálistennek többen, mint a károgók.