a kempingezést én is élveztem fiatalabb koromban.
vadkempingeztünk, de mennyit.
franciaországban a szántóföldön. volt ilyen fekete zacskós zuhanyzónk, a kalaptartón tartottuk egész nap, hogy melegítse a nap, de este így is majd megfagytunk, mire kicsit megmosakodtunk. benzinkúti mosdóból hoztuk kannákkal a vizet.

egyik hajnalban meg arra ébredtünk, hogy jön a gazda a traktorral szántani. de kidumáltuk magunkat.

megvolt a feelingje, ez tény. de úgy, hogy közben tudtuk, ha szarba kerülünk, akkor van pénz, és el tudunk aludni egy hotelben is. de valahogy az autózás nekem más téma. imádok utazni, de nem azon izgulni, hogy jaj, ez a zörgés mi volt, ugye nem fog lerobbanni, aztán valaki majd behúz-e. mert volt ilyen is. bedöglött a passat amivel voltunk, éjjel az autópályán. bevontattak minket egy kisvárosba, ahol nem volt semmi. egy parkolóban aludtunk, reggel meg indultunk érdeklődni, hogy nem-e tudnak valamit. végül a szomszéd városból jött egy tréler, aki bevitt egy vw szervizbe.

de ma már ezt el nem tudnám képzelni.