Nos, a megvalósításról nekem nem a gyenge minőség, hanem más jut eszembe. Gusztustalan.
1., Van a válogatás. Itt olyan szinten önégetés és alázás van, hogy döbbenet, hogy nekem fájt, amikor előzetest néztem belőle. Döbbenetes, hogy mennyire szeretjük a szenvedést nézni.
2., Valóban, a zsűri. Érdemes megnézni, csupa máshol el nem adható, kiégett médiaszemélyiség volt a megasztárban. Soma? A kutyám a csontot el nem venné tőle. Bakáts? Láttátok már más műsorban? Esetleg ATV humorfesztivál, ott még lehet, hogy név. Pély Barna? Atyaúristen, kőművesnek kellett volna mennie. Hogyan tudja egy olyan gyenge zenész, mint ő, megítélni, ki a jobb, és miért? Presser? Nagyon szép jövő áll mögötte... Fantasztikus életművet alkotott, de vége van. Talán neki van keresnivalója ott.
3., Megjelenés, és sztájlisztek. Namost a megasztáros sztájliszeket egész egyszerűen falhoz kellene állítani. Ahogy ezek a nyomoroncok kinéztek a színpadon, az egyenesen szánalmas volt, az meg pláne, hogy mennyire idegen volt számukra a cucc.
4., Till Attila és Görög Zita. Előbbi ért a szinkronhoz, utóbbi a füleit leszámítva jól néz ki. De hogy ennek mi köze a műsorvezetéshez, és hogyan kerülnek ők oda?
5., A díjazás. Most a művészetüket díjazzuk, vagy az életkörülményeiket? Egy rakás demagóg beszélgetős snitt volt bevágva a szereplőkről. Bianca Ryanről bezzeg nem kellett kisfilm, kinyitotta a száját és olyat produkált, hogy padlót fogtunk tőle. De nem itthon, neeem. Itthon olyanok kapták a díjat, akikre két év múlva is már csak emlékezni fogunk. Vagy nem.
Summa: máshol a világon a műsorkészítés és a valóban tehetséges emberek megkeresése a cél, itthon egy cél volt: a tééévéékettő hasszájába soksoksok pízt.
Mindez nem úgy van, ahogy írtam? De igen, és a jelen engem igazol. Azokban a mocskos kommunista időkben ezekben a coccjalista mocskos kimittudokban ilyen embereket fedeztek fel - akiket a cikkíró is írt -, hogy Kern, Gálvölgyi, de ott volt Kovács Kati, Cserháti, stb. Na és most?
Itthon az átlag magyar gyereket a következő zenei hatások érik. Aszondja a Fresh, bébigabi, grúvhauz és társaik énekelnek a baszásról. Hétvégén a klábban megy a dübci, szöveg vagy nincs, vagy nem érthető, ami általában jobb is. Hazamegy, vivatv be, és klippek. Zenei színvonal? Kit érdekel? Melyik csaj/faszi van lengébbel öltözve, melyik gesztikulál agresszívebben, és lehetőleg legyen benne Lamborghini, mert különben szar. Énekóra az iskolában: Bartók és Kodály művei, mert mi büszkék vagyunk a magyarságunkra. Az, hogy Viszlát kolléga 5 perces zongorista munkássága többszörösen szárnyalja felül az említett szerzők össz-munkásságát összesen, mert akkora szarokat írtak, az nem téma... Bartók román táncok... világból kifutok. Tehát a gyerek utálja a zenét.
Húgom egy évig Ausztriában tanult. Megmutatta az énekkönyvét és elmesélte az órákat. Kezdték a gregoriánnál, meghallgattak egy-két szekvenciát, majd eljutottak a barokkhoz, Bach, Händel, Vivaldi, Fux, egy-egy jellemző darab, Bach orgonamunkássága röviden, használt hangszerek hangja. Ugyanígy klasszika és romantika, szerzőkkel, stílusokkal, Chopin-t kiemelve. Na ez eddig mind fél év, a másik fél év az a XX. századról szólt, a Jazz és kialakulása, a Reggae, Ska, Dixieland, stílusok, és aztán szépen 50-60-70-es és 80-as évek szerzői és számaik, stílusaik, majd napjaink zenéje, zenei irányzatok. Ezt mind átvették, mi hogy alakult ki, minek a hatására. Hol kap ma itthon ilyen oktatást egy gyerek? Még zeneiskolában sem biztos. Végeredmény: totális igénytelenség.
Áh mindegy, egyike azon dolgoknak, amelyek nem változnak itthon.
Dehát pénz beszél...
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
).
)
)" jut eszébe róla, nekem is. Ebből tud normálisan megélni. Amúgy állítólag az egyik legjobb zenetanár (azthiszem jazz, nem értek hozzá, egy barátom mondta).
