akinek a világnézetéből teljesen hiányzik a "szabadidő" vagy a "hobbi" fogalom
Ismerem ezt én is, a hobbinak tényleg van helye egy értelmes ember életében, de még az értelmetlennek a pszichéje is megkívánná, csak nem tud róla. Nagyon be volt-van épülve több generációba is a gürizni kell és túlélni kényszerfilozófiája. Emellett modernkori nyűgnek, úrifiúi hóbortnak hat egy hobbi, arról nem is beszélve, hogy megannyi lánynak-nőnek a mai napig nincs személyre szabott kikapcsolódása, tehát konkrétan nincs semmi. Ami azért csak meredek.

Bár azt a választ kaptam, hogy saját örömére csinálja és így ezt kell elfogadnom, elhinnem, rendben, mégis a legtöbb gyerek és fiatalfelnőtt zsenge tudata előtt az lebeg, hogy népszerűség ami kell, ami az online médiában jól elérhető* és az ehhez vezető út elbírja a legplafonszaggatóbb önámítást, környezet ámítását is, miszerint ez "nem az" és hogy más a cél valójában. Meg kell várni amíg differenciálódik az érdeklődés/irányultság, vagyis kiforr a személyiség, egyben lekerül a dobogós célok közül a népszerűség, mint olyan, amit legkésőbb a középiskola végééig illik tudni meglépni.
Szenvedéllyel és önazonossággal minden eladható az arra fogékony rétegnek. Az, hogy mindenféle is vagyok mindenki részére az mindig csak egy híg, szürke massza marad, a készítő önmaga előtt is, legalábbis a szenvedéllyel megélt állapothoz képest. Elő lehet venni például kisgyerekkori találkozásokat, azok jó alapjai egy későbbi ilyennek.

*értelemszerűen csak páraknak, hiszen egy piramist elvén működik a dolog, máshogy aligha tudna

(#20) bkercso, miért, a pUFÓ-k is a kultúra része, jó kiindulópontja egy csillagászati, elmélkedési fejezetnek.

[ Szerkesztve ]