Jó, hogy vannak még normális emberek! Sajnos ilyennel és olyannal is találkozni.
A Névmisztika című írásomban szerepel egy hasonló eset, ahol a férjemmel segítettünk egy sérültnek, a sok-sok közömbös ember között, akik elmentek mellette, holott vérzett is.
De a Brutális állat II.-ben viszont a lányom megtámadásakor, senki sem segített, amikor vérző fejjel feküdtek a járdaszigeten.
Sajnos az emberek teljesen közömbösek egymás iránt. Elferdült világban élünk, egymást használják az emberek és a tárgyakat imádják, pedig ennek fordítva kellene lenni.
A nagylányom egy balesetnél segített így, megvárta, amíg a mentők kiérnek, addig bátorította a nénit, akit elütött egy autó.
Volt egészségügyi ismerete is, így nem nagyon engedte mozogni, stb.
Milyen érdekes, két év múlva az orvosi rendelőben beszélgettem egy nővel, aki elmesélte, hogy balesete volt, stb. stb.
Elmondtam, hogy a lányom is látott egy hasonló balesetet, ahol segített. Kiderült, hogy a helyszín és az időpont egyezik. Az idős hölgy könnyes szemmel mesélte, hogy amikor kinyitotta a szemét, azt hitte,hogy egy angyal hajol fölé, a szép szőke göndör hajával.
Ő volt a lányom! Büszke vagyok rá és Rád is!

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo