Nem akarok ünneprontó lenni, nem akarok flémet és haragot. Csupán leírom az én véleményemet.

Nem hiszek istenben. Ahányszor próbálok imádkozni, úgy érzem magamat, mint aki magának mondja el a bajait, hogy aztán magam megoldjam őket.
Aztán gondolkoztam istenről. És rájöttem, hogy amit a biblia leír, és az emberek mondanak istenről (mindenható jó), az nem lehet igaz. Már csak a logika miatt se. Sőt, paradox. ÉS ha körbenézek a világon, főleg olyan helyeken, mint mondjuk Afrika utolsó faluja, nem látom isten szeretetét. Az egész isten dolog nekem úgy tűnik, hogy kínlódás. Mindent egy másik hittétellel akarnak bizonyítani, vagy hogy "ebben hinni kell". Ez nekem nem jó. Másfelől a bibliát az egyház szerkesztette (meg egy római császár megrendelésére készült). Ami így nagyjából el is mond mindent róla. A biblia egy páratlan irodalmi mű, de szó szerint venni mindent, az fanatizmus. Már eleve a teremtés (Ádám és Éva) nem lehet igaz.

Ellenben minél jobban látom a matematikát, annál jobban lenyűgöz a léte. Ahogy minden mindennel egybevág. (És mielőtt valaki itt is rámutatna a megoldatlan problémákra - az hogy nincs megoldva, nem jelenti, hogy nem is lehet vagy hogy nem lesz). Ahogy a számok leírnak mindent.

Én hiszek istenben. Hiszek benne, ha bizonyítják nekem a létét. Akkor elhiszem, hogy van. Addig nem.

Talán csak nem merjük bevallani magunknak, hogy saját magunk írjuk a sorsunkat, nincs semmi ami minket irányítana.

i5 10400f | ASUS RTX 3060 Ti 8GB LHR | 16GB DDR4 | Asus TUF VG27AQ | meg egy csomó körítés | Nintendo Switch V2