Érdekees. A bevezetőben több ponton magamra ismertem.
A 69 az születési év?

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

Szia. Igen, születési. Akkor bújtam elő

Ah, woodstock Én egy évvel korábban érkeztem.

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

Aha Meg Apollo-11. Azért a 68-as évjárat sem rossz Hair.

Valami hasonló élményem, csak bringával, nekem is volt még a nyáron, [link].

Alapvetően én is ilyen ember vagyok, bár bennem gyűlik a rossz tapasztalat és akkor szakad a cérna. Fáradtan pedig túlkomplikálom, túlagyalom a dolgokat, akkor viszont jön az elkeseredés, sírás. Ilyenkor jön egy virtuális ölelés egy kedves fórumtárstól és rendbe jövök Köszönöm neki is

Én is szeretek segíteni másoknak, néha ugyan elmarad a beígért segítség, de ez sosem szándékos.

"Egy mosolynál jobb a több"

Kedves Zöldike!

Igen, szerencsére már én is megtapasztaltam a fórumtársaim segítségét

"Egy mosolynál jobb a több"

Jo kis iromany!

En a rossz vagy negativan elsult dolgokbol levonom mindig a tanulsagot es a jovoben felhasznalom azt.

Amerikába mentem gyerektáborba melózni.
Vasárnap este érkeztem 10 körül, New Yorktól vonattal 2 órányira lévő kisebb városba vagy faluba nem is vágom pontosan. A lényeg, hogy a tábort hiába kerestem telefonon 50x már délután 4-től, senki nem reagált, annak ellenére, hogy elvileg tudták, hogy érkezem...
Szóval 5 ember volt az egész állomáson (végállomás) akik gyorsan szélnek is eredtek, de maradt 2 fiatalabb lány+srác. Kérdeztem, hogy esetleg nem-e ők is táborba tartanak. Oda, de egy full másik helyre és igazából a szüleikhez jöttek haza és majd onnan mennek táborozni. Okkkk.... telefon ismét, próbálkozás ezerrel, közben nézelődés, gondolkozás, ha oda kerül a sor hol húzzam meg magam, esetleg taxi a táborig, stb.
Megjöttek a 2 arc szülei, kb azonnal kérdezték tőlem, hogy mi a helyzet.
Előadtam a történetemet, full kiakadtak, hogy miféle tábor ez, menjek velük, aludjak náluk, holnap felhívjuk a tábort, a lényeg, hogy megoldjuk.
Én lazán beszálltam, igazából úgy voltam vele, mi történhet. Nyilván átfutott a fejemen az összes story, film ami elrabláshoz/gyilkossághoz stb kapcsolódik , de nagyon normálisnak tűnt az egész family.
Kaptam vacsorát, külön rezidenciát a felső emeleten, ágy, fürdő, wc ami kell, másnap felhívták a tábort, lebaszták őket, hogy ezt hogy képzelik, végül eljöttek értem a táborból.

Ilyen is van

Ez nagyon jó sztori. Jól jöttél ki belőle. Ráadásul megismertél egy kedves amerikai családot is.

Lauda: A saját károdon tanulsz igazán. Ez így van. Tehát ez is jó dolog. Még félig tele van a poharad