Ilyen az élet! Becsajozol egyszer, szakításkor leiszod magad s részegen becsajozol. Így megy ez örökké.
Hát egyrészt nem iszok, másrészt nálam ez nem így működik...
Tudom, hogy kevésbé kellene komolyan venni az egészet, de nem megy. És igazából nem tudom, hogy szeretném-e, ha menne.
Értem ezt úgy, hogy valóban ilyen félvárlól kellene venni? Jó az nekem, ha közönyössé válok a csalódások iránt? Erre a választ nem tudom. Azt hiszem, hogy az élet ezt még a későbbiek folyamán fogja nekem megmutatni.
mod: az előző post utolsó mondatából kimaradt egy 'idővel' szócska.
[ Szerkesztve ]
''Nem kell hajó, nem kell repülőgép, | Van mit ennem, van hol aludnom még!'' Tankcsapda
