ez olyan windowsos szemlélet, egybe nagy programok, ahelyett, hogy több, kis eszköz összekapcsolásával érné el az eredményt.
Egy file rendszer esetében, ami az adataimra vigyáz, nem biztos hogy akkor járok jobban, ha 20 réteg software vigyáz az adatok épségére úgy, hogy azokat én legóztam egymásra, mint ha ezeket jól összerakták.
Azon kívül meglehetősen macerás dolog pl ha egy új partíciót akarok pakolni egy raid -en, és lvm -en futó ext4 -es partíciókat használó gépre. Le kell méreteznem az ext4 -et, majd le kell méreteznem a lv -ket, majd új lv kell, majd azon ext4. Ez elég sok macera. Zfs -en ez egy utasítás, és a dinamikus kötetkezelés miatt, helytakarékos is.
A file -ok tárolására úgy kell gondolni, mint egyetlen feladatra. Ezt az egy feladatot ha egy program oldja meg, az miért rossz? Eleve az raid+lvm+akármi hiányosságai miatt akarják hogy legyen btrfs.
Nyilvánvaló hogy linux -on használni zfs -t az nem egy jó ötlet. Az is nyilvánvaló, hogy sok esetben célravezetőbb lehet az egyszerűbb megoldás is, pl egy sima tükrözésnél. De maga a zfs egy jó elgondolás alapján született, és kényelmesebbé tehetné a te dolgodat is, ha éppen kell.
hash -eket, és snapshot -okat is használ, crc -zik is, és ha kihal egy lemez, akkor utána viszonylag hamar beszippantja a poolba az újat. Nem rossz dolog ez, egy virtuális gépben próbáld ki.
Az mindenképpen a legnagyobb előny, hogy a logikai kötetkezelés alap tartozék, tehát ha létrehozod a poolt, egyből van file rendszered is. Ezenkívül minden zfs rendszerű "partíció" -hoz rendelhetsz tulajdonságokat. Több példányban tárolhatod a benne lévő adatokat, vagy tömörítheted is.
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)