Nem is ez a probléma igazából, a stílus az hagyján. Inkább itt többen azt kifogásoljuk, hogy semmivel nem támasztja alá a tapasztalatait, csak azzal, hogy neki jobban tetszik.
Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy mérnökkel terveztetnél egy hidat, rengeteg számolás, tervezés mérés, statika stb. alapján megcsinálja a tervet, és megépítik, tökéletesen működik. A másik fél, meg mondjuk egy sima kőműves (nem degradálva a kőműveseket, értsd helyesen), aki elkezdi felépíteni a hidat, kvázi ad hoc módon, és ha elkezd instabillá válni, akkor aládúcolja, kitámasztja, fellógatja stb., de nem tudja igazából, hogy mit csinál, csak azt, hogy enélkül össze akar dőlni a híd. Aztán miután elkészül, funkcionál, még lehet nem is csúnya, csak lehet, hogy 100* akkora idő, pénz, energia befektetésével jut ugyanoda, mint a mérnök.
Nyilván nem azt várjuk tőle, hogy vásároljon milliós műszerparkot, és mérjen be mindent, de azért az egy kicsit kevés, hogy azért jobb, "mer' csak, mer' én azt mondom". Ahogy mások és én is megjegyeztem, üdvözlendő dolog, ha valaki a saját útját járja, és örömmel tölti el az idő, pénz, energia, amit a hobbijára költ. Ebben az égvilágon semmi kivetnivaló nincs. Abban sincs, ha bizonyos dolgokat, megoldásokat titokban akar tartani, ez is teljesen rendben van.
Viszont nehezen védhetőek a szokásos audiofool lózungok, amiket hangoztat, hogy érzelmek, meg lejön a hang a dobozról, meg hogy máshol ez sehol nem szól így stb., ha nincs ami műszakilag alátámassza az állításait. A csöves erősítőket pl. pont azért szeretik sokan, mert bár torzít a hangjuk, esetleg %-os nagyságrendben is, de ezt máshogy teszik, mint a félvezetősök. Pl. az alapfrekvencia felharmonikusai a páros szorzatokra esnek, félvezetősöknél pedig a páratlanokra. Ez utóbbi természetellenesnek hat és zavaróan befolyásolja a hangot, míg a párosok nem, azok épp hogy kellemesek az agynak. Emellett (igazából ez által) színezik a hangot, itt-ott kiemelések lesznek, jellemzően melegebb, intimebb hangzást produkálva.
De ha a hangdobozt vesszük górcső alá, az sincs rendben. A gyártó kifejezetten hangsúlyozza a technikai leírásban, hogy tölcséres (back-loaded horn) dobozt ajánlanak hozzá, és egy komplett tervrajzot is mellékelnek. Valamint javaslatokat tesznek a csillapítóanyagok elhelyezésére és mennyiségére. Annyival egészítik ki, hogy lehet használni reflex rendszerben is, amely kompromisszumos megoldás, mert így 120Hz alatt esni fog a mélyátvitele, 50-60Hz-en egy "kontrollált" kiemeléssel.
A fentieket alapul véve hallható valamennyire a felvételen, hogy egy énekhangra kihegyezett, erősen színezett hangkép keletkezik.
Ezzel egészen addig nincs baj, míg saját magának gyártja a hangrendszerét, és csak ő hallgatja.
Ha más stílust játszanánk rajta, mennyire jelenne meg a mélytartomány (a rendszeren). Mennyire lenne egyenletes az átvitel? De hát ugye ez is olyan, hogy mérni kéne, mert amit az ember helyesnek gondol, az az esetek nagy többségében nem az, és ennek nagyon egyszerű oka van. A hallásunk nem egy műszer, nem működik azonosan, akár 2 egymást követő órában sem. Egy megfelelően fejlesztett és alkalmazott, kalibrált mérőeszköz pedig mindig ugyanazt az eredményt mutatja. Szóval lehet kézzel lábbal harcolni a realitások ellen, de ha egy isteni kinyilatkoztatásként nyilvánosságra hoz egy cikket, akkor nem megsértődni kell azon, ha a magamfajta technicisták, vagy a "szakik" rámutatnak a gyenge pontokra, és kérdéseket tesznek fel, hanem szembe kellene nézni a közösséggel, ahol ezt megosztotta, és bizonyítani a leírtakat. És mindezt teszi egy olyan weboldalon, ahol eleve a műszaki szemléletű(bb) érdeklődők fogják a cikket nagy valószínűséggel elolvasni. De mivel így viselkedik, ahogy, lehet úgy is tekinteni az irományra, mint egy kvázi nyílt provokációra azokkal szemben, akik esetleg már valami kézzel foghatót is letettek az asztalra, és ez által alátámasztható érveik vannak.
[ Szerkesztve ]
Egyelőre nem szelem fel az almát egyenlőre.