Hirdetés

2024. április 23., kedd

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#52) adlersson válasza mpo (#30) üzenetére


adlersson
aktív tag

Sokat gondolkodtam, hogy válaszoljak-e, mert már rég nem látom az értelmét vitatkozni az interneten, főleg ilyen témakörben, úgyhogy részemről első és utolsó gondolatként a témában:

Hogy nincs egyetértés a szakmában az MSG-vel kapcsolatban azt aláírom, mert Kínát is megosztja valamennyire a használata (ellenzői általában vélt vagy valós eü. kockázatokra hivatkoznak), de ilyen nyílegyenesen elutasító, már-már ignoráns véleményt nem nagyon olvastam / hallottam, pedig jó pár, kínai szakácsok által írt könyvön átrágtam magam, illetve többször is jártam Szecsuánban. Sőt, per pillanat a kínai regionális, illetve a tajvani "szakács OKJ-k" is már a legalapabb szinteken elvárják az MSG ismeretét és megfelelő használatát, szóval, hacsak nem valami nemzetközileg koordinált támadásról van szó a kínai konyha ellen, úgy nem hiszem, hogy a szerzőnek jogában áll csalást kiáltani.

Különben is, kivel csalunk, vagy kit ér hátrány az MSG használatával? Az ételt elfogyasztóval, mert egy ízletesebb ételt kap? A megfelelő mennyiségben adagolt MSG ugyanúgy felszínre hozza az ízeket, mint a só csak egy leheletnyi umami kíséretében, melyből pusztán az azt tartalmazó alapanyagokból nem jut át annyi a kész ételbe és szó sincs arról, hogy az MSG "helyettesítené a valódi alapleveket és a kiváló minőségű alapanyagokat", vagy, hogy a használata "minden étel ízét hasonlóvá teszi" és meggyőződésem, hogy az itt kardoskodók többségének sincs kiterjedt tapasztalata az MSG-vel való főzéssel. Hogy mindenbe kéne, azzal nem értek egyet, ahogy a nyakló nélküli adagolással sem.

A másik, hogy nevetséges hagyománytiszteletre hivatkozva elutasítani az MSG-t, hiszen mi számít "hagyományos alapanyagnak"? A sziklacukor (冰糖) évszázadokon át méregdrága volt, szinte csak uralkodóknak jutott belőle, ma bárki számára elérhető és széles körben alkalmazzák is. A szerző által oly' nagyra tartott kínai sonkák tömeggyártása szintén csak a XX. század eleje óta létezik, így a legtöbb étel - pl. yangzhou sült rizs - eleve nem tartalmazott ilyet, ma már a drágább változatok mindegyikében ott lehet. A rengeteg fogásban megtalálható keményítőt korábban a nyílgyökér egy fajtájából állították elő, gondolom a szerző sem ezzel a "hagyományos" alapanyaggal, hanem tápiókából, krumpliból nyert változattal dolgozik.

Egyébként lehet, hogy dicsért a könyv, de a nyilvánosan elérhető infók (meg az ilyen sarkos kijelentések) alapján a hölgy több időt töltött könyvírással, konferenciákon haknizással, dedikálással, mint a szecsuáni konyha gyakorlásával, annak fejlődésének követésével.

毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.