Szia, ismerem az érzést, bár engem nem támadtak konkrétan hátba, de egy barátság tönkrement.

Írtam róla pár sort, de az nem az egész történet. Én voltam a rossz, én voltam és vagyok a rossz, a nagyképű doktorandusz, aki lenézi a mesteren tanuló barátait. Tudod innen látszott az, hogy nem is ismer, mert lehet, hogy néha úgy tűnt, de soha nem néztem le senkit.

Azt a bizonyos beszélgetést meg megejthetted volna, de nem sok foganatja lett volna, ha még jól emlékszem a történtekre. Valóban próbáld meg elfelejteni, mert jobb nem lesz attól, hogy folyamatosan agyalsz rajta. Az ő élete, az ő bolondsága, Te addig voltál a barátja, amíg meg tudtál benne bízni, onnantól kezdve mit is kéne tenned, nyilván fáj és érdekel mi van vele, és nem akarod hogy baja legyen, de ha nem hagyja nem tudsz vele mit csinálni.
Akkor teszed vele a legjobbat, ha békén hagyod, lehet lesz még olyan, hogy megkeres, és a segítségedet kéri, ne hajtsd el, beszélj vele és meglátod akkor mi lesz.

Jó pihenést a nyárra

"Egy mosolynál jobb a több"