A Torinói ló c. filmet még nem volt alkalmam megnézni, de amit Tarr Bélából korábban láttam, az extrahosszú unalmas vágásokkal, amiket még a felvételin is ki kellett fejteni a jellemzésébe (kétszer!), na az szerintem egy európai elfajzása a filmnek. Nem szeretem ezeket a félművészfilmeket. A Pál Adriennek is tipikus európai, vagy jobban mondva újmagyar feelingje van. Ezek a nyugat számára nem túl fogyaszthatóak, nem érünk velük szinte semmit. Pedig ott sem csak az effektparádé filmek tarolnak. (Pl. népszerű volt az Én, Pán Péter is, vagy a rossz marketing és viszonylag kevés néző ellenére jó kritikákat kapott az Út Terabithia földjére is. Vagy a kosztümös filmek, a kosztüm olcsó, pl. Hideghegy, ami nem csak a sztárok miatt jó. És baluka26, ott a pont. Bár remélem, hasonló szintű még kitelik majd a jövőben.) De van egy módszerük a vágásra, a történetvezetésre, a drámai hatásokra, a színelésre (!), amit mi még valahogy nem vettünk át. Sebaj, annál kisebb a konkurencia.

Michael Bayről csak ennyit Én sem szeretem.

A napfény íze jó film volt, néhány furcsa vágást leszámítva - bár már rég láttam, homályosak az emlékeim. Több most hirtelen nem jut eszembe a kortársnak számító magyar filmek közül.

[ Szerkesztve ]