Jog a hülyeséghez.

Szerintem a hülyeséghez való jogot a következő mondat tükrében szabad csak górcső alá vennünk:

Think global, act local.

Tehát jogom van a hülyeséghez akkor és addig, amíg azzal nem veszélyeztetek magamon kívül mást, és amíg azzal nem sodrok veszélybe vagy nem pazarolok értelmetlenül - szerintem.

Tehát betehetem a cipőmet a hűtőbe, ha mindig szeretem, hogy hideg a cipőm és nem zavar, hogy a tejföl és a szalámi közé becsúsztatva intenzív aromacsere jön létre az aprócska elzárt légtérben, de amint a szalámi ennek köszönhetően megpenészedik, vagy amint a csukámat a mikróba teszem véletlenül és az ki talál gyulladni, szerintem a zártosztály indokolttá válik.

Aki ilyent árul, az még csak hagyján. Persze, erkölcstelen... De mennyivel erkölcstelenebb a rettegő, kétségbeesett halálos betegeknek és rokonaiknak gyógyulást hazudva szemetet eladni, hogy adott esetben a bizonyítottan eredményesebb terápiát akár el is hagyják? Mennyivel etikusabb az idős néniknek kamu gyógypaplant eladni, akár csak másfél-két-háromszoros áron? Az összes ember haszonra tör, de a "határ" mindenkiben máshol leledzik, hogy mi az a tett, ami már az ő gyomrát is megfeküdné. Pszichopaták, akiket ez az egész nem érdekel, mindig lesznek. A homeopátia-rajongók pedig majd kitartanak valameddig. Mert eltűnt a piócás ember, a lobotómia, és az utcán végzett szemműtét is.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István