Borzalmasan nagyon tévedsz.

Egyrészt, nem facebookos álláshírdetésre jelentkeztem, másrészt koránt sem azért mert menő. Mert manapság pont hogy nem menő, sokkal inkább merő szerencsejáték, és mostanra egyre többen fürdenek bele.

Másrészt, mint ahogy leírtam, nem nulla nyelvtudással, képzettség nélkül jöttem ide.

Sajnos az a baj, hogy abba a csoportba tartozol, aki rögtön előítéleteket gyárt, amelyeket rögtön személyeskedéssé tud varázsolni, ahelyett hogy felesleges idődet az értő olvasásra pazarolnád.

De, mint ahogy az a bejegyzésben is szerepel, most a kedvedért megismétlem:

Amit leírok, nem feltétlen egy sikersztori, és nem is egy útmutató. És bármily hihetetlen, nem egy olyan blog, ahol leírom, mi minden jó történt velem itt, majd az ágyban heverve síránkozok, hogy jajj de rossz nekem.

A többieknek:

Persze, tudom hogy nem feltétlenül van mindenben igazam, ezért is hívják az effajta megnyilvánulást véleménynek. Sajnos, az amit tapasztalok, az nem hogy közel sincs ahhoz, amit otthon hall az ember, egészen távol áll.

Halkan megjegyzem, ha eljössz otthonról, jelentős tőke nélkül, akkor tetszik vagy sem, dolgozol mint a kisangyal. Mert valamiből pénzt kell keresni. Persze, tudom, Töröknek ne dolgozz. Mégis megtettem, és becsületére szóljon a cégnek, 10.-én, a szerintem későn tisztázott feltételekkel, de mindig megkaptam a fizetésemet. És mellesleg hozzáteszem, a nyomorúságos kezdetek ellenére is, már most kategóriákkal jobban keresek, mint odahaza. És ha ehhez egy kicsit is társul a nem pazarló életfelfogás("Németországbadolgozok nehogymáneegedjemmagamnak"), sokkal jobban is lehet élni az itteni pénzből.

A munkaerőpiacról is kezd bennem alakulni egy kép, valamint az itteni szokásokról, normákról, rendszerekről. Később ezekről is fogok írni.

Gyerekek! Az a lényeg, hogy van pénz lóvéra! © Jakab Zoltán