Szia,

Az egyik hozzászólásod után egy másik topickban (kínából érkezett valakinek egy csomag, amiben volt egy pók. Ezt kellett volna azonosítani, erre írtad, hogy a f@szzopók osztályába tartozik a jószág, amin még mindíg felröhögök ha eszembe jut) ezért mégnéztem a többi blogbejegyzésed, így jutottam ide.

A váltó kérdésben kapcsolatban, az említett három fogaskerekes megoldás járható út. Pér évvel ezllőtt énis csináltam hasonlót, igaz az egy veritkális ventillátor volt, de a gondom nekem is ugyanaz volt. Esetemben adott volt egy járókerék amit meg kelle hajtani igen nagy fordulatszámon. A megható motor is adott volt, leginkább a rögzítések miatt. Viszon hiába volt a moci magas fordulatú, mire meglódult lement a nap.
Erre volt megoldás a két fokozatú válltó.
Az első fokozatot hívtuk lódítónak, a másikat meg rettentőnek ;D. A lódítóval lendületbe hoztuk a járókereket, utána már lehetett rettentőbe válltani, mert onnan tudta gyorsítani a motor.
A megoldást a sokak által favorizált bronz helyett, az olajban kifőzött danamid fogaskerék adta. Az ebből készűlt fogaskerekekkel évek óta működik a ventillátor.
Fontos lehet még az, hogy a szervó ne direktben csatlakozzon a fokaskerekekhez tartozó mechanikához, hanem valamilyen rúgózaton keresztűl. A kopásra való hajlam akkor a legmagasabb, amikor a váltás megtörténik, és a két eltérő kerületi sebességű fogaskerék találkozik, de ezt tudod. Ha még szervó karja ilyenkor mág nyomja is a fogaskereket, akkor jöjn a szemmel látható darálás. Ha viszont a rugótzat segítségével hagyjuk, hogy a két fogaskerék egymásra találjon, akkor a darálás elkerülhető.
Az is sokat segíthet a dolgon, hogyha az a fogaskerék amelyik mozog a kettő fogozat között valemilyen módon vezetve van, egész pontosan a fogaskerék tengelyének van fixen definiált pályája.

Ami nem számít, az nem érdekel