Kénytelen vagyok megkövetni a szerzőt, Michael Talbot-ot. Azóta is, ha akarom, ha nem, rengeteget jár az agyam a könyvben leírt számtalan és hihetelenül izgalmas tudományos kísérlet kapcsán, és a prűd, vagy sokkal inkább álszent nyugati tudományos társadalom frigidségétől oly üde mértékben különböző ősi és ma is létező természeti kultúrák éleslátásán, azon, hogy ezek milyen hihetelen mértékben erősítik egymást azon tudósok kutatásaival, akik merik a nadrágjukat bátran térdig letolni, és a megfelelő testrészükkel mosolyogni azokra, akiknek továbbra is az az elemi érdeke és célja, hogy mi átlag emberek hét milliárdan hülyék maradjunk, és még csak ne is merjünk másra gondolni, mint a bankokkal szembeni kötelezettségeinkre és arra, hogy másnap még az eddiginél is sokkal lelkesebb odaadással szolgáljuk a szó szoros értelmében hülyébbnél hülyébb globálisan multi agymosott csekély értelmű és elvtelen hajcsárainkat. Lenyűgöz továbbá Michael Talbotnak az a csodálatos képessége, ahogyan egy alapvetően spirituális beállítottságú gondolkodó módszeres alapossággal halad végig a különböző tudományágakon, azok legfrissebb felfedezésein, és foglalja kerek egészbe zseniális pszichéjének megérzéseit (néhány esetben konkrét megtapasztalásait) a lehető legprecízebb tudományos igényességgel. Úgy gondolom ( bár általában próbálom magam távoltartani az összeesküvés elméletektől, amik sajnos általában oly annyira igazak és brutálisan gonoszak, hogy a velük foglalkozók a CIA beszervezése nélkül is terroristák lesznek nem sokára) , hogy Talbot halála több mint gyanús. Egy zseniális gondolkodó, aki azután, hogy megírja fő művét az elkerülhetetlenül szükséges paradigma váltásról az emberi gondolkodás, tudatosság és tudományos kutatások terén, 3 hónapon belül váratlanul meghal leukémiában, miközben olyan szintet ért már el a tudatos gondolkodásban, hogy még egy nátha sem valószínű, hogy megtámadja.
Mindezek miatt tartozom neki annyival, hogy veszem a fáradtságot és még egyszer elolvasom (és ki is jegyzetelem) a könyvét, félretéve a Bohm iránt érzett, szerintem eltúlzott lelkesedését, hiszen ő maga kétség kívül sokkal zseniálisabb elme.
[ Szerkesztve ]
https://magaduram-hu.cms.webnode.hu/a-magyar-tortenelem-logikusan/
