Látom, hogy nincs reagálás. Ennyire nem érdekelné a fiatalokat a múlt?
Láttam én is "Janit" megszakadni.
Tudta, hogy kockáztat, tudta, hogy akár bele is halhat, mégis megtette azt, ami a közösség javára szolgált.
Hanyatt feküdt az asztalon, oda terítették ki azok, akik hazavitték.
Gyűltek a népek, ki sajnálkozott, ki csak illemből jött. "Jani" asszonya rítt, akadt pár vénasszony, aki vigasztalja.
Akkor még természetes volt a halál, így az összegyűltek "Janival" üzentek halottuknak.
- Mongya meg néki, hogy azóta sincs senkim, hűséges vagyok hozzája.
- Kérdezze mán meg, hogy hová gyugta a verem kúcsát...
A lábak közt kíváncsiskodtam, mert még az asztal lapját sem értem fel. Az egész csak egy álom volt, egy bizonyos mese. Az élet írta, és "Jani" a főszereplő. Értettem, és nem értettem.
"Jani" szusszantott egy nagyot, és meghalt.
Pont.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
