Kinek, mi a nosztalgia. Nekem a játéktermek, a Galaga, a Locomotion, meg a Twilight Zone.

Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G

Ez csak természetes. Saját szemszögemből nézve írtam, ahogy és amikor becsatlakoztam ebbe a szférába nálam kicsit eltolódott, hogy mi az ami nosztalgia értékű alkotás. Például játékterembe én soha nem jártam, lakhelyemen ilyen nem is volt, anyagilag sem igen engedhettem volna meg magamnak.

95-ös gyártmány vagyok és egy erős lemaradással kezdtem a videójátékok terén is mert olyan 7-8 évesen találkoztam először bármilyen produktummal is, abban az időben meg már jópár elég komoly játék a színtéren volt, se időm, se lehetőségem nem volt minden addig kiadott komolynak mondható játékot pótolni. Próbálkoztam én vele, de azért az idők kezdetéig nem tudtam vissza menni.

n o p e !

Igen, a PC -s játékok hazavágták a játéktermeket. De, ezekre ne vmi puccos, drága helyként gondolj! Síma lebujok voltak. Lóvé se nagyon kellett. Egy érmével addig játszottam a Galagán, amíg akartam. Meg akkor is voltak trükkök, csak hardveresek. Bicikli küllő, damilos érme, stb.

Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G

Mi már pc-s játéktermekbe jártunk suli után, csak ott tudtunk multizni. Otthon max. betárcsázós net 100+ pinggel, pár MB! adatforgalommal a legtöbbünknél, vagy az sem.

Cikkel együttérzek, változik a világ. Régen sokkal kevesebb inger volt, ami ma már nem éri el a küszöböt.

Mondjuk volt a lakhelyem közelébe egy könyvtár ahol volt pár komolyabb pc. Emlékszem 1 órát ingyen lehetett használni a gépeket, minden további megkezdett óra 120 Ft volt. Na ott sokszor elment a heti zsebpénz, főleg mikor felfedeztem a WoW világát...

n o p e !

Ez is egy tök jó megközelítés és teljes mértékben egyet tudok veled érteni. Én akkor csatlakoztam bele a PC-s játékok világába amikor már volt egy szint, és gyenge géppel nem is tudtam megtapasztalni minden féle újdonságot ami ez után jött, ami meg addig volt, ahogy írtam is nem tudtam pótolni.

Manapság, például jó viszonyítási alap, hogy még felújítás ellenére is, a GTA San Andreas remasterremake-je viccesen néz ki például a Forza Horizon 5 mellett - azt is épp most nyúzom -, mert bár újítottak az előbbin, azért egy egész szakadék tátong a két cím között. Ami meg gondolom alap már manapság, mármint egy FH5 szintű grafika, direkt csak azt emelem ki, az a legszembetűnőbb első ránézésre.

n o p e !

Jó is volt. A Sugárban a mortal kombat-nál sorban álltunk, meg hátul a kisbódéknál volt egy pár gép és ott a drakula flipperrel toltuk középsuli után. Azt hiszem 20 forintossal ment vagy 50-essel.

Stay up Stay humble Ride hard Get stoked

"... amik tudnak új élményeket nyújtani, amikben van olyan látni való amit még soha nem láttam."

Akkor kapcsold ki a játékot, és nézz körül máshol ...

Jajj, ne hidd, hogy csak az által kapcsolok ki... Egyre kevesebb idő jut rá szerencsére, és nem csak mert dolgozom vagy mert van másik 100 tennivaló ami rám vár... Viszont néha megkell engedjem magamnak, hogy szánjak erre is időt, mert szeretem a gaming-et.

n o p e !

Öregszel bakker, fogadd el. A sok évtized alatt szerzett élményeket nyilván egyre nehezebb felülmúlni, valami izgalmas újdonsággal. Más élmény a nejemre tekinteni, mint huszonéve, hiszen semmi újat és meglepőt nem tud már felmutatni, ahogy én sem.
Viszont a mostani fiataloknak nyilván más, új csodaként szembesülni a modern játékokkal. Majd 20-30 év múlva ők ugyanúgy nyafizni fognak, hogy bezzeg akkor de jó is volt.

Én a türelem embere voltam, és vagyok a mai napig: amikor meglett a laptopom ami már DX9 kompatibilis volt és a geforce4 MX440-et váltotta (2010-ben), akkor neki akartam esni mindennek. Természetesen (szinte) semmi nem ment úgy, ahogy vártam, illetve ahogy vágytam rá. Tudtam, hogy nem lesz pénzem gépre még évekig, ezért nyitottam egy listát, ahol összegyűjtöttem a címeket, amivel tudom, hogy játszani akarok a következő gépen.

Így volt az első játék a következő laptopon 5 évvel később a Mafia 2, Mass Effect sorozat, stb. Valahogy gépről gépre haladva mindig volt valami, ami lekötött

Sokkal nagyobb baj, hogy már hiába állnék neki egy-egy elemnek a listán. Ami volt, mind megtapasztaltam. Ami új, az pedig nem nagyon tud lekötni. Egy-egy igazi ínyencség szembe jön néha, de annyira ritka élmény... Pláne most zavar, hogy rendes gépem is van.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Én is a legtöbb nagycímet késve tudtam kijátszani, már amire jutott idő. Például a 2013-as Tomb Raider-t is most nem rég játszottam ki, ez talán jelenleg az egyik legjobb példa. Sok esetben a friss címeket is, már ha jut rá időm nagyobb csúszásokkal próbálom ki, játszom ki. Viszont ja, kevés ami valósan le is tud kötni, utóljára ami igazán odaszegezett a képernyő elé az a Control volt.. Azt annyi, a többi ami ment jóvolt jóvolt, de ehh...

n o p e !

Ja, néha nehéz elfogadni... Már csak azért, mert előző munkahelyemen 50+ volt az átlag életkor és, ha elhangzott a számból az öregszem szó, rendre azt kaptam, hogy mi az, hogy én öregszek, hát még csak 25-26 éves vagyok...

Igen, gondolom szerintük én fiatalodok, és csak az ő generációjuk öregedett valaha is, nem tudom...

n o p e !

Játéktermi gépek közül a Tempest, Donkey Kong, Helicopter. Flipperekből a Harlem Globetrotters, pinball Champion '83, amin szocializálódtam, bár később az Iniana Jones flipper húzott be nagyon.
Meg volt egy arcade űrhajós game aminek azóta sem találtam meg a nevét. Balról-jobbra kellett haladni egy sávban ahol alul felül négyzetrácsból kirajzolt hegységek (zöld és piros színben) voltak. Bal oldalt kar, jobb oldalt négy gomb az irányonkénti lövésekhez. Volt ilyen ferde pálya is, ahol felhőszerű izéket kellett kilőni. 4 Stage után újra az elejére dobott, egy másik ellenfélfelhozatallal, és ezeket váltogatta. Azt hiszem 8 évesen fejeztem be vele a játékot, amikor még 5Ft volt egy játék, majd egyszer szembejött 17 éves koromban egy olyan teremben ahova sosem jártam, és az első 20 forintosból megdöntöttem a tulajpáros két emberes rekordját. (Egyik kormányoz, másik lő) Csak annyira szerettem azt a dobozt.

"A fejlesztők és a Jóisten versenyben vannak. Az előbbiek egyre hülyebiztosabb szerkezeteket csinálnak, a Jóisten meg egyre hülyébb embereket. És hát a Jóisten áll nyerésre." By:nalaca001

Indiana rémlik. Ha jól emlékszem, abban van bal felül egy csónak, vagy mi, amit a karok gombjaival lehet billegtetni. A Pinball Champ pedig klasszikus. Óbudán, a Verőfény presszóban volt egy. Az Ördögorom csárdában pedig egy Locomotion. Klasszikus Zaccaria gépek.

Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G

Felnőttél, kinőtted, túl sok játékot láttál, felismered a mintázatokat.
Megesik

Felnőttél, mint én. Bár én nagyon vártam a felújított Trilógiát, és eleinte ugyan nem tetszett, de nézegettem a videókat, és egyre jobban kedvet kaptam a 3 és VC-hez. Aztán az RC le is lőtte. Az Öt viszont engem nagyon lekötött, imádtam minden percét.

A legnagyobb nosztalgiafaktor nekem a Mafia Defenitive Edition volt, valahogy annyira bejött, pedig érezhetően könnyebb volt (vagy gyerekként volt túl nehéz az eredeti), de adta a hangulatot...nagy lutri ez a felújítás, mert ha valamihez úgy nyúlnak hozzá, arannyá válik (Diablo, az említett Mafia, vagy írhatom ide nyugodt szívvel a Black Mesa-t is), de nagyon bele lehet nyúlni a sűrűjébe is (lásd pl. Crysis Remastered...).

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!

Félre értés ne essék, nagyon szerettem a GTA V-öt... Olyan értelemben nem kötött le, hogy nem volt az, mint annak idején a San Andreas-nál, hogy évekig vissza-vissza tértem a játékba, már csak unaloműzés céljából is. És nem arra gondolok feltétlenül, hogy féktelen módon irtom a rendőröket, mert ott lehet a valóságban meg nem... Csak akár autókázás, szórakozás stb. Egyszer végig vittem, szerettem, imádtam, közbe jó sok órát szórakáztam is benne, de ennyi. Utána már nem volt visszatérés a játékhoz.

Na mondjuk a Black Mesa az egy remek példa, azt akkor vettem meg, kezdtem el mikor még félkész állapotban volt. Azt hiszem még azok a részek sem voltak benne, mikor a Xen irányába tartunk, a Xen bolygó meg csak terv volt. Az megadta azt a nosztalgia faktort már akkor is, amit akartam, bár ez jópár éve volt, más élethelyzet, több idő is volt rá, másképp álltam hozzá. Bár abban nekem nagyon megnyerő, hogy az egy vérbeli remake. Pont annyit ad hozzá az alapvetően is jó játékhoz - szerintem a HL, úgy az egész széria egy mestermű, szigorúan, számomra - amennyit kell és közbe nem vesz el semmit az élményből.

A Diablo 2 Resurrected dettó, pikk-pakk ledaráltam a fő storyline-t benne, élmény volt, és ha nem volna jópár játék ami végig játszásra vár, akkor most is nyomatnám, mert tetszik, és bár kb 100 órám van a Diablo III-ban, ráébresztett a Diablo 2 remaster, hogy amúgy full hülye vagyok ehhez a játékhoz, és van még mit tanulnom.

De ja, ahogy te is vagy Anachronix kolléga is írja, felnőttünk vagy mi.

n o p e !

Nekem nem is a gémekből van elegem úgy általában, hanem nincs már türelmem a sok órás etapokhoz bonyolult fejlődési fákkal, döntésekkel, stb.
Egy 6-10 perces Overwatch meccs tökéletes, piffpaff, 2 képesség per karakter, agymentes.

[ Szerkesztve ]

Nekem a Half Life 2 epizódjai, a Stalker széria és a GTA ami nosztalgiába visz. Más nem annyira, hiába szerettem anno. Jöhet újabb rész, remake tökmindegy, unom őket.
A kornak biztos nincs köze hozzá.

I'm a man with a plan... the plan is to booze as much as I can! ¯\_(ツ)_/¯

Miért, mennyi vagy?

"kornak biztos nincs köze hozzá" - pedig biztosan van

Nekem ez talán a fő ok, amiért az indie játékok felé fordultam. A másik, hogy el tud kapni, amikor egy játék az oldschool hangulatra-mechanikára alapoz, de a modern technikán jelenik meg.

Szerintem én ma is játszom legalább annyira jókat, mint bő két évtizeddel ezelőtt, csak kevesebb az időm rá.

Ezzel azért tudnék vitatkozni, hogy a kornak nincs köze hozzá.. Bááááár... Kinek mi, részemről az is közre játszik, noha nem vagyok olyan öreg, de nem is tizenéves vagyok már...

n o p e !

Gyerek koromban játéktermi gépekbe hordtam az összes zseb + fagyi pénzemet. 1943, Golden Axe, Double Dragon, Street Fighter, Out run. Persze ment a flipper és a léghoki is ezerrel.

Ez.

Nem is feltétlen a kornak van hozzá köze, hogy most a 2 gyerekkel lenni, a házfelújítást szervezni, vagy a válást fontolgatni a fiatal bögyös titkárnő szerelméért érdekesebb mint két dungeon-t végigtolni hajnali négykor.() Az embernek természetesen is változhat az ízlése, 10 és 16 éves kor között akár jobban és többször is, mint 16 és 26, majd 46 éves kor között.

Arról nem is beszélve hogy itt főleg az jött fel, hogy ugyanazt a bejáratott játékot ugyan játsszuk már végig 15. alkalommal is, mer nosztalgia. De mire fel?
Pl én a legtöbb játékom nem játszom végig, még ha nagyon szeretem is őket. Elkezdem, el vagyok vele, majd mikor úgy érzem elég volt akkor nem lesz elindítva, letörlésre kerül, de akár 5 év múlva folytatom, és lehet akkor sem lesz befejezve, de élvezni így is tudom. De ha egy játéknál leragadok 10 másik ránézve, kipróbálva sem lesz.

Mert nem 1998-at éljük hogy vesz az ember egy játékot heted átlagkeresetből (AoEII: Age of Kings nagyon sokáig 16000 forint volt, ami inkább negyede ) és csak az van, azt lehet és kell tolni fél éven keresztül éjjel-nappal. Ez alapján nem hogy a konzolosok vagy PC-sek, de egyes játékok játékosai is külön csoportokra váltak.

Szóval most bőség zavara van, és érdemes is kihasználni, kipróbálni több stílust, hátha az éppen jobban megtetszik őszapó korban is.
Pl menten szembe vizeltem volna magamat 14 évesen, ha előre tudom hogy Warpips, vagy Broforce féle dolgokkal múlatom az időm vén szamárként.

Ellenben pont a GTA Vice City, III, vagy akár a San Andreas miket anno és is nagyon szerettem (igaz nem a maguk idejében), soha nem vonzottak hogy még háromszor végig kellene játszanom őket.

Idén megjelent Command & Conquer Remastered is teljesen hidegen hagy, pedig a warezolt Red Alert volt az egyik legelső játékom amivel több időt tölthettem, ez (meg a 3D képes videokártya évekig tartó hiánya ) indított el hogy beleszeressek a stratégiákba.
De mára olyan elavult szegény egy Gates of Hell - Ostfront mellett, hogy arra nincsenek szavak.

[ Szerkesztve ]

"Para mis amigos todo, para mis enemigos la ley"

Őszapó, milyen szép és ritka szó.
Két dolog kapcsán hallani, a madár, meg így híjják a fizetős nénik a bácsikat.

Nem az van, hogy X korra azért kiderül, milyen műfaj jön be?

Saját nevemben tudok nyilatkozni a korral kapcsolatban, nyilván nem lehet általános következtetéseket levonni. C64 volt az első saját gépem, onnantól kezdve nincs megállás, konzolok, PC konfigok váltották egymást. 1999-től bő 3 év masszív Unreal Tournament klánokkal, ez a legemlékezetesebb időszak, ezek az élmények pótolhatatlanok és megismételhetetlenek, tartós barátságok is születtek.
Időközben volt bő 10 év, amikor szinte teljesen háttérbe szorult a kockulás, hajtás volt ezerrel (saját lakás, 2 autó, gyerek stb.). Gyerek kirepülőben, most 53 évesen több időm és anyagi lehetőségem mint valaha. PC-k csak munkára, de mindkét konzol tartva van évek óta, hogy meglegyen a családnak minden nekünk tetsző játék, úgyhogy jöhetnek a boldog nyugger évek.

UnA, RawrrSoul:
Ironikus akartam lenni.

Anachronix:
37, és azért még mindig játszok néha.

[ Szerkesztve ]

I'm a man with a plan... the plan is to booze as much as I can! ¯\_(ツ)_/¯

Érdekes felvetés. Az adott kornak, vagy az életkornak? Az én fiatal koromban nem volt net, a közös játékhoz ott kellett lenni, így az egyben társadalmi esemény is volt. Később is inkább összegyűltünk gépezni, a csajok palacsintát sütöttek és közös buli volt az egész. Nekem ez hiányzik és ezt semmilyen modern, online játék sem tudja visszaadni.

Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G

Rudy
Ilyen közösségi game-elés WoW, Silkroad Online meg Mu Online-ba volt nálam.... Bár nálam ez egy jó 6 évet lefoglalt... Manapság meg már az online game-eket - egyedül a The Division meg a Forza sorolható jelenleg online kategóriába nálam - is inkább egyedül játszom... 1 vagy 2 ember van akivel nyomulhatnék együtt, azokkal sem egyezik sose az az idő, amikor pont ráérünk...

Somatom
Az ilyen közös pillanatok nekem sem maradtak el, szomszédba egy srácnak, havernak volt PS2, mindig nála lebzseltünk, mindenki hozott valami falatozni valót, ezzel beszállva abba, hogy rondán kihasználtuk, hogy neki ilyenje van... Ezekkel mentek el felváltva a hétvégék, hol kint lógtunk, hol bent...

n o p e !

X korra tipikusan a konzervativizmus üt be. Az új dolgoktól való viszolygás, és lustaság-félelem-apátia keverékéből álló kipróbálási hajlandóság földbe állása.

30+ játékosoktól egyre inkább hallani hogy bezzegazénidőmben, és azzal játszik amit megszokott, mert miért váltana. És itt nem arról van szó, hogy leszokna a CoD Modern Warfare rebootról akár csak az Insurgency javára, hanem konkrétan megragadt a CoD2-nél és minden újabb csak szar lehet. És ha az újabb CoD részeket sem próbálja ki, mert minek, ugye jobbat azóta sem csináltak, akkor ugyan hogy próbálna ki más játékokat más műfajokból?

Somatom: De akkor neked nem a játék hiányzik, nem az a nosztalgia tárgya, hanem hogy csinos tini csajok palacsintát sütnek neked, míg te a haverokkal szórakozol.

Szó se róla, ilyen fajta retrózás is divatban van, Jeffrey Epstein is épp ilyen újraélt piros pecsenye partik szervezésében utazott..

[ Szerkesztve ]

"Para mis amigos todo, para mis enemigos la ley"

Az akkor, ott volt jó. Nem valószínű, hogy most is ugyanúgy élném meg.

Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G

PC platformon az '90-es évek végétől két játékot játszok szinte minden évben: az UDS Ignitiont, és a teljesen más kategóriás Quake2-t. Ezeket valahogy nem tudom megunni.
Több GTA-t is kipróbáltam nem igazán ragadott magával se a felülnézetes, se pl. a Vice City sem.
Szerintem ezzel nincs gond, az a jó, hogy van választási lehetőség, és meg tudjuk találni azokat a játékokat amik szórakoztatnak, mint engem így közel a 60-ik évemhez...

Szabad országban, szabad ember, szabad akaratából azt mond és azt tesz...amit szabad. UDS Ignition.

Így, így.

De ez azt is jelenti hogy nem kimondottan a játék tárgya volt ott a lényeg, hanem az élethelyzet. Múlathattátok volna az időt csattogós falepke tologatással, meg légpuskás orosz rulettel is, ha maga a közösségi, partnerkapcsolati élmény volt a lényeg.

Sokan keverik a játékprogramok iránt érzett nosztalgiát a körítéssel, ami legtöbbször sokkal jobb élményt nyújtott mint a régebbi, egyszerűbb alkotások játékmenete. Aztán újra leülnek a játék elé és nagyon csodálkoznak, hogy nem hozza vissza a barátokat, barátnőket, még életben lévő szülőket és rokonokat, vagy épp bármilyen kedvező érzéseket amit akkor átéltek, és hát átéltek volna akár azon játék nélkül is.

akaido: 5. X után az a csoda hogy egyáltalán próbáltál új játékokat. Kicsit lerágott, de örök példám hogy a nálad fiatalabb Tomcat a blogja alapján már 15 éve is benn ragadt a nosztalgia mocsarában, mert már akkor pattogtatta hogy az Amigánál nem is lehet jobb, és a Voodoo 5 kártyája százszor különb minden újabbnál, nyilván a hozzá tartozó játékokkal, scene demókkal együtt, azóta minden is rossz lett, mint körülöttünk a magából kifordult világ.

[ Szerkesztve ]

"Para mis amigos todo, para mis enemigos la ley"

THX!
Példának okáért legutóbb a Doom Eternallal is vagy fél évig próbálkoztam, aztán szépen lassan fel-feladogattam, mert az ugrálva közlekedés valahogy már nehéznek bizonyult.

Szabad országban, szabad ember, szabad akaratából azt mond és azt tesz...amit szabad. UDS Ignition.