Akkor 1:1, mert én meg itthon látok jó sok embert, akik itthon maradtak, és nem akarnak kimenni, és köszönik(/jük) boldogulnak itt 
(nem, nem a tűzhöz közel, hanem átlagemberként, mégmielőtt). Ez mit mond el? 
Objektív statisztika nélkül (nyilván nincs és nem is lesz) nem igazán konstruktív vitatéma.
Ha gonosz lennék, azt mondanám, ha én eldobnám az eddigi életem és azt mondanám, kimegyek, és nincs visszaút, utána nekem is okozna némi kognitív disszonanciát a dolog. És persze ugyanez igaz az itthon maradásra is. Cserébe ez utóbbi az alapállapot, mondhatnám "normálisnak" is, persze ez már kezd kérdéses lenni 
De amikor egy kinti azt mondja: "te nem próbáltál meg külföldön megélni, nem tudhatod", akkor szerintem jogos a kérdés: "OK, és te itthon?".
[ Szerkesztve ]
"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"
