Egy normális országban a tehetségesek otthon is tudnak boldogulni, nem kell feltétlenül elmenniük. Sőt, egy ügyes ország elszívja máshonnan a tehetségeseket. (Különösen ha a saját polgárai már egyre inkább degenerálódnak, ld. USA.)

Ismerősi/rokoni köröm alapvetően értelmiségi, azaz sokat számít a kulturális környezet. Van '56-os angliai kivándorló, ott három generációban tudtam mindezt megfigyelni. Németország, Ausztria szintén.
És nem az értékrend azonosságával van a gond, abból tényleg találni a tiédhez hasonlót. Hanem a levegőbe lógó utalásokkal, amiket nem ért meg a másik. Vagy mondjuk amikor egy republikánus amerikai ismerős felszívta magát egy (utólag visszanézve is) ártatlan mondatomon és lehomofóbozott (engem, a libsibolsit). Azt meg lehet tudni, hogy pl. a fegyvertartás kérdését nagyon másképp közelíti meg, mint az itteni emberek. Még az épp aktuális tömeggyilkosság után is.

* * *

Potyautasnak lesz/van nyugdíja. De az én nemzedékemnek csak járni fog, de jutni nem. (Bár ugye már ez sem biztos, hiszen az eü. járulékból is adó lett, hiszen egy járulékért számon lehetne kérni az érte kapott ellátást.) Egyszerű demográfia, még az elvándorlókat nem is számolva.
Pláne hogy politikai okokból a egykor minimálbéres ügyeskedéssel közpénzt ellopóknak nem fogják azt mondani, hogy na, akkor nyugdíjat is az alapján kaptok. Tehát érdemtelenül fognak osztogatni az amúgy is szűkös befizetésekből, így még kevesebb jut az egykori rendes dolgozóknak.

A tej élet, erő, egészség.