- Nem kell! Le van szarva.
- Azt hittem hánytál.

Tudtam, hogy valami nem stimmel. A minap láttam a posztot, gondoltam meló után elolvasom. Akkorra viszont már sehol sem volt, így türelemmel vártam.

[ Szerkesztve ]

"nincs rá lezsóidő"

Itt az első rész, ha arra gondoltál.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Na, és a 40 előtti táv-kommunikációhoz nincs egy szavatok se?

Én (is) átéltem. Inkább a fiataloknak kéne meglepődni.

Nekem a 60-as évek vége felé Dolly 2 rádióm volt. Gond nélkül fogta a Szabad Európát. Hú, de irigyeltek a haverok.

Szerk: Amiről meséltél, az valószínűleg egy VEF 206 rádió volt.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Azon jót mosolyogtam, hogy adjon fel képeslapot, amely később érkezik meg a lányhoz, mint a srác. Pedig anno hasonló cipőben jártam a félinternet korában. Akkor még csak a suliban volt net, és csak online csevegésre volt lehetőség, az email fiókot vagy nem ismertük, vagy nem mertük használni. Így a csetes beszélgetés során adtuk meg egymásnak a címünket (jobban mondva én adtam meg a sajátomat a lányoknak), aztán jött a levél a rendes Postán, benne egy fotóval. Ez elég nevetségesen hangzik a mai kommunikációs csatornákhoz képest.

"nincs rá lezsóidő"

Mint ahogy írásaimban a srácok, én is katona koromban házasodtam. Novemberben voltam nászúton Ózdon. Nem úgy volt ám, hogy készítettünk szelfit. Vettem a trafikban képeslapot, és azt küldtem a katonatársaknak. Cikiztek is érte, hiszen ugyan milyen kép lehetett azon a lapon? Gyárkémények sora. Évekkel később pedig a Balatonról vittem haza üdvözlőlapot személyesen

Tetszik ez a sztori, hogy az Ózdról szóló képeslapon a gyárkémények látszódtak.

Józan paraszti ésszel azt gondolná az ember, hogy ezeknek a dolgoknak még volt lelke, most pedig csak egy rideg gépet tartunk a kezünkben az okostelefon által. Pedig nem, mert amíg az egyik oldalon ott van az ember (és a Jobbik esetben a másik oldalon is), addig az egyenbetűkben 🔤 ott van a lélek is, amely érzéseket generál. Elgondolkodtató.

"nincs rá lezsóidő"

Nem állítanám szembe a két világot. Felszállok a buszra, egy nő karnyújtásnyira áll előttem, és telefonál. Nem hallom, csak látom. 20 perc múlva leszáll, megy az utcán és telefonál. Annyi változott, hogy a telefont átrakta a másik kezébe. A levelezőlapos világban is megoldotta volna a kapcsolattartást valahogy. Akkor be kellett érni a tudattal, hogy a másik gondolt ránk, üdvözöl a Balatonról. Majd ha találkozunk, elmondja személyesen az élményeit. Más kérdés, hogy ki hogy él a lehetőségekkel. Ismerek olyat, aki naponta háromszor okostelefonál Angliába. Videón közvetíti, hogyan rakják idehaza a kőművesek a falat, elmondja milliószor, hogy "ja de szíp vagy tesa" Nekem az is elég, ha látom a cseten a zöld pöttyöt. Tudom, hogy elérhető a gyerekem, szólhatok hozzá, ha van mondanivalóm, megkérdezhetem mi újság, de nem zaklatom ...mondjuk olyanokkal, hogy "nézd má'! fordítva van az egyik zoknim"...vagy hasonló fontosságú infókkal.

(Az ózdi képeslapot meg kellett volna őrizni, mert ma már elbontották a városképet uraló gáztartályt, meg a kémények sorát, a kohóval együtt.)

[ Szerkesztve ]