Érdekes dolog ez. Nyújtsam a kezem, ne nyújtsam?

Elég idős vagyok hozzá, hogy a koromnál fogva az esetek zömében jogot formáljak rá, enyém az elsőbbség joga. Sokan tartanak bunkónak, mert egy közel sem szimpatikus tizenéves kéznyújtását figyelmen kívül hagyom, vagy ha tolakodó, félresöpröm a kezét.

A gumigyárban, ahol melóztam, dukált a dupla cérnakesztyű, hiszen 180-200 C°-os volt a szerszám, amiből ki kellett szedni a terméket. Műszakváltásnál jatt a jattba, eddig rendben is van. Azonban mindig volt olyan kolléga, aki le se húzta a mocskos kesztyűjét, úgy akart kezet fogni. Az ilyennek a csuklóját, vagy alkarját markoltam meg, röviden megráztam, aztán otthagytam őt. Volt, aki okult a dologból, volt, aki felhúzta az orrát és messzire került.

Érdekes, a közvetlen szomszédommal nem jattolok.
Mikor 1977 őszén boldog tulajdonosként benyitottunk a feleségemmel a két lakás előterébe, a szomszédék már pakolták az apróságot. Illemtudó köszönés, bemutatkozás, a családfővel férfias, a feleségével gyengéd kézfogás letudva. Azóta nincs jattolás, csak ha valahol pár kerülettel odább, a lakástól messze találkozunk.
Az Isten adjon mindenkinek olyan szomszédot, mint az enyém. 42 év alatt egy hangos szó nem volt közöttünk, békében élünk egymással.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)