Igen, ezekre gondoltam én is. Kapsz egy célpontot, egy nap alatt letolod a dungeont, közben fejleszted a kapcsolataidat meg a skilljeidet. A haverok között is elég sok az átfedés: Morgana/Teddy, Ann/Rise, Ryuji/Kanji - nyilván nem egy az egyben, de az archetípusok igen hasonlók. A Velvet Room majdnem ugyanúgy működik, a harc tökéletesen ugyanaz (oké, van 2 új elemi attak meg a lövöldözés), a boltok, az iskola, a social linkek mind igen hasonlóak.
És ha hozzáveszed, hogy a Mementos erősen a P3 Tartarusára emlékeztet, a kis logikai feladatokkal teli labirintusok a Persona Q-ban jóval komplexebbek voltak, a démontárgyalás meg a P2-ből (meg más SMT-játékokból) lett átvéve, igazából értékelhető újítás nincs a játékban.
Szgergely említette, hogy van fegyverfejlesztés, de ennek én speciel zéró hasznát láttam: a lőfegyverek csak az erre allergiás lények földre vitelére jók, igazán nagyot sebezni sosem ezzel fogunk (már csak azért sem, mert limitált a lőszer, ezért sebzésre pazarolni értelmetlen). A lopakodás mondjuk hasznos, de hát eddig is mindig hátulról kellett támadni, most ez könnyebb lett.
A fentieket amúgy nem panaszként mondom, csúcsminőségű játék lett a P5, fantasztikus sztorija és tálalása van. Korai interjúk szerint a játék eredeti verziója még teljesen más volt (sokkal több partitag volt, és nem csak japánban játszódott volna a játék, hanem egy hátizsákos világjárú turistaként közlekedő srácot követett volna), na arra nagyon kíváncsi lennék - és csak ennek fényében érthető az 5éves fejlesztési ciklus.
Régi keresztesháborúm minél több ember rávétele a P4 (és a P4G) kipróbálására, de az hiába jobb, az ötödik rész is fantasztikus. Ha meg az ember nem ismeri az előzményeket, hát a fenti dolgokról nem is tud, őket szimplán megcsapja az eredetiség, amit ez a sorozat fel tud mutatni.
[ Szerkesztve ]
Ja meg a Resi!
