''Pedig az utat mindenkinek végig kell járnia, részint mindenképp. Hiába futsz bele valakibe, aki ideális párod lehetne, hiába látod rajta mindezt, siettetni nem tudod, ha nem ott tart az útján, ahol te, akkor hacsak nem éritek utol egymást magatoktól, nem fog működni. Pedig ott van az orrod előtt, akarjátok (vagy tudod, hogy akarná ő is, ha meglenne az az élettapasztalata már), és mégsem! Baromi nehéz elfogadni. De el lehet, és onnantól nem is igazán fáj már. Sem ez, sem más. Bocsánat: fáj, nagyon is fáj, de elfogadod, csendben elégeted magadban, és jobban leszel.''
Ezzel a pár mondattal tökéletesen leírtad a jelenlegi érzéseimet, valamint az egész bejegyzésed jó 80-90%-a igaz rám is. Tapasztalt embertől származó gondolatok ezek, a baj csak az, hogy milyen áron válunk ilyen tapasztalttá...life is good, but sometimes very hard and confusing.
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
