Nézd, én igazából azért akartam már egy ideje dokihoz menni, mert már magamnak is feltűnt hogy túlreagálom a stresszhelyzeteket. Olyanokon és olyan szinten tudtam streszelni amit más lazán elintézne egy legyintéssel. Rájöttem, hogy ez nem normális dolog. És ekkor jött közbe a pánikroham. Amikor meg már végkép ugy gondoltam el kell menni dokihoz. Ő kérdezte mi a panaszom én meg elmondtam.

Alapvetően egyet is értett velem abban, hogy tényleg túlreagálom a helyzeteket. És "megdicsért" amiért észrevettem magamon (ami abban a stádiumban nem volt nehéz).
Aztán "probléma" akkor jött, amikor kérte, hogy meséljem el miért gondolom annyira rossznak, stresszesnek az adott helyzetet, amit akkor még szerinte is túlreagáltam. Aztán elmeséltem és a végén teljesen igazat adott nem! Holott tudtuk h tulreagálom a végére mégis elfogadta az érvelésem...

Pedig sztem az lett volna a dolga, hogy rámutasson mit miért nem kellene túlreagálni, mert ez meg az meg amaz... Nem pedig még megerősítenie a hülyeségemben.