"Nem akarok a halálos ágyamon bánkódni, amiért kihagytam az életemből egy olyan lehetőséget, amiért önmagában megéri élni."

Szép gondolat. A baj az, hogy nagyon (mondom, NAGYON) kevés nő érzi ezt hasonlóképp manapság. Szerencsére én már házas vagyok jó ideje, és persze itt is vannak problémák, de eddig még sikerült megoldani mindent, pedig voltak masszív szopások. Ellenben az, amit magam körül látok a fiatalabb nők kapcsán, az pusztító. Eljutottunk oda, hogy manapság több normális (pontosítok, a párkapcsolathoz normális szellemben és szándékkal hozzáálló) férfit ismerek, mint nőt. Na, ez a durva. De lehet, hogy csak az én környezetemben nagy a céltalan lotyók / instapicsák / felnőni nem akaró 30 éves kamutinifruskák / éretlen személyiségű wannabe femme fatale muffok aránya. Főzni, logikusan problémát megoldani, egyáltalán a probléma megoldás folyamatába ego nélkül beleállni tízből ha egy akar. Csöcskipulcsifel, csatt egy szelfi instára, és várjuk a Herceget Fehér Audin. És nem, ezek nem a leghülyébb kategóriából történt merítések, sok esetben teljesen értelmes pozícióban lévő nőkről beszélek. Általában tőlük lehet hallani leginkább, hogy "nincs egy normális pasi se a környéken". Hát persze, hogy nincs, már az összes értelmes elmenenkült előlük, pláne ha hordában ülnek valami fiszf@sz kávézóban és nyerítenek fogalmatlanul.

Ha most keresnék párt, inkább nem keresnék...

[ Szerkesztve ]