Ilyen mindneki életében előfordul és igen, fáj egy a nagy szerelmet elveszíteni vagy egy családtagot (ami viszont az élet rendje), de ez koránt sem ok összeomlani.
Én minden negativ dologban, ami velem történt csak arra gondolok, hogy ebből is tanultam valamit és a sors akarta így, mert majd a következő epizód az életemben jobb lesz. Eddig mindig igy volt.
Minden kapcsolatom után lett egy jobb, minden munkaváltás után lett egy jobb... Persze, a köztes időszak nem jó, sőt, de előre kell tekinteni.
Sokan összeomlanak dolgoktól, amik igazából talán csak első hallásra rosszak. Sokan fel sem ismerik, hogy mennyire jó az életük.
Amikor voltam afrikába és láttam gyerekeket, akiknek valami végtagjuk hiányzott, elveszítették a szüleiket, nincs mit enniük és fedél a fejük felett, még is tudnak nevetni, örülni és boldogok lenni, akkor világosodtt ki bennem, hogy mennyire elégedett kell, hogy legyek az életemmel.
Ha nincs jó, ló a szamár is.
