Túl sokba került a fenntartásuk, ezért vonták ki őket állandóan. A hivatalos létszám a hajón 1921 fő. Ez a háborúkban 1000 fővel haladta meg ezt. Itt elsősorban a váltás és a kiegészítő légvédelem személyzete számíthatott ( legalábbis a felújitásig). Ennyi ember ellátása, gyakorlatban tartása (főleg a tüzérségé) elég drága. Egy korabeli repülőgép-hordozó sokszorosan nagyobb területet tudott ellenőrzés alatt tartani. (Hát még a szuper- hordozók!)
A hajó üzemanyaga olaj. A teljes hajtóműteljesítmény kb.212000 LE. Tömeg:52000t
Egy modern, nukleáris hordozó teljesítménye kb.280000LE. Ezzel kb.500000 km-t tud megtenni 15 csomóval. Tömeg: 90-100000t.
Az olajválság után (de már előtte is) túl drága volt ezekkel a hajókkal fel-le mászkálni, miközben egy (akár olajtüzelésű) hordozó is hatékonyabb.
A hajó sajnos lassan elhasználódik (persze bármelyik hajóval így van) A kazánok, a hajótest, az ágyúcsövek (120t darabja!) de még a célelem-számítógépek fogaskerekei(!) is. Állandó háttéripart igényelt annak a 4 hajónak a rendszerben tartása.
Az Iowákat 44 -ben bocsátották vízre. A velük majdnem egykorú (45 közepe-vége) Midway-osztály utolsó hordozója 91-ben tette le a szolgálatot. Akárcsak a 4 hajó közül 3, kivéve az Iowát magát; az még megérte az 50 éves évfordulót. Az elég hosszú idő a löttyben...
A célzott lőtávolság kb.30 km lehetett. A löveg elvitt messzebre is, de a kilőtt lövedéknek túl hosszú idő kellett, hogy a célpontig érjen, addig az bármerre mehetett. Ilyen távolságon a cél elég kis méretű, már ha látod a Föld görbülete miatt; hiába van óriási távolságmérőd. Radarral a dolog nyilván könnyebb, de azt is befolyásolja a bolygó görbülete.
Egy repülőgép- hordozónál nem kell ezzel foglalkozni; ott vannak a saját AWACS gépei. (Már a koreai háborúban is voltak ilyen jellegű gépek). Itt a hordozótól számított kb.500km- en belül kell csapásra számítani. (Légi utántöltéssel nyilván több.)