Szerintem a Glorious ügy jól mutatja, hogy német haditengerészet miért maradt folyton alul a tengerért való küzdelemben - a vezetőik még utólag sem tudták mi a helyes döntés.
Ha a csúf iker parancsnoka nem vállalja a harcot, akkor a repülőgép hordozóról felszálló gépektől valószínűleg fájdalmasabb sebeket kapott volna, mint az a két torpedó, a semmiért cserébe. Azzal, hogy harcot kezdeményezett, megmentette a hajókat, meg tett hozzá némi skalpot. Különben meg addig is őfelsége flottájának több szállítóhatóját küldte a tenger fenekére az a kis duett, mint akármelyik másik osztaguk.
De ugyan mit is várhatnánk egy olyan népségtől ahol az a Graf Spee az isten, aki egy egész flottát veszt el azzal, mert megpróbált egy gyorsabb és nagyobb ágyújú köteléktől elszökni. Neki mint tengeri medvének tudnia kellett volna, hogy a Stanleyben éppen befűtött hajóknak kb. fél óráig még nem volt elég szuflájuk arra sem, hogy az ágyúikat megmozdítsák, azaz ha támad, egy jó negyed órán át apríthatták volna a Britteket, míg azok viszonozni tudták volna az áldást, addig pedig döntő fölényt harcolhattak volna ki. Röviden Graff Spee rohadtul nem volt egy Nelson...

Utánam a kondenzcsik!