Kamasz koromban sokat töprengtem, hogy miért, minek is élek. Félelem a jövőtől, a jelen jelentéktelensége, a boldog gyermekkor elmúlta aggasztott. Ehhez még hozzá jött az önbizalom hiány, és az, hogy képtelen vagyok valami igazán nagyot alkotni.
Nem folytatom, de tudd, nem csak Te töprengsz olyasmin, amit leírtál. Ezen (szinte) mindenki átesik.
Mit mondjak, nem volt egy habkönnyű olvasmány, de megérte elolvasni. 
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
