Szia!

Teljesen világos, amit hozzátartozóként érzel. Hidd el, ritka kivétel vagy. Természetesen a vasutasok sem örülnek, röhögnek a markukba, ők is éreznek részvétet. De (főleg a mozdonyvezetői munkakör) mivoltából kifolyólag, egynéhány eset után úgy védekeznek ösztönösen, pszichológiailag, hogy próbálnak minél kevésbé tudomást venni a dologról. Másrészt "onnan fentről" (értsd.: a mozdony 80-120 tonnáját meglovagolva) egész más színezete lehet halálesetnek és halálesetnek.

Van mozdvez. ismerősöm, aki több, életét önszántából elvető emberi lényt ért sajnálatos haláleseten volt már túl, mikor viszont baleset történt: gyereket gázolt. Azon valószínűleg élete végéig nem tudja magát túltenni, nyomot hagy az emberben.

Másrészt vannak hozzátartozók, akik úgy gondolják, hogy rokonuk, barátuk, szerettük halála után a vasút egy hónapra megáll. (Ezért is emeltelek ki, mint kifejezetten korrektül hozzáálló gyászolót.) Példa: Pilisen történt egy öngyilkosság, nem messze a peronoktól. Igen forgalmas a vasútvonal, de a hozzátartozók, gyászolók a síneken ülve gyertyáztak, stb. Azon a vágányon, ahol naponta legalább 150 vonat halad át, némelyikük megállás nélkül, 100km/h sebességgel. És hiába szólt nekik a forgalmista, lepergett róluk: "Ők időben észreveszik a vonat közeledtét!" kijelentéssel. És ha ugyanezen a sínpáron a másik irányból érkezik a közlekedő szerelvény? A történet vége az lett, hogy akármekkora is a forgalmista együttérzése, rendőri intézkedést kellett kérnie, a balesetveszély elhárítása céljából. Köszönetképpen fenyegető telefonokat kapott, meg kedves feliratokat az állomás falára...

HGyu

7855.94MHz CPU-Z valid \ Pulchra tibi facies, oculorum acies, capillorum series; o quam clara species! Rosa rubicundior, lilio candidior, omnibus formosior; semper in te glorior!