Szerencsére nekem jobbak a tapasztalataim, ritka kivételekkel. Háziorvosom például iszonyat korrekt szokott lenni. Behív a nővérke, bemegyek, doki épp akkor mos kezet (minden páciens után megteszi), törlés után egyből kézfogás. És az sem zavarja, ha félhalott vagy, akkor is kezet fog veled. Igaz, a neveket mindig megkérdezi, de utána egyből tudja, hogy legutóbb miért voltál nála, és miben maradtatok.

SZTK-ban sem volt még gondom, ott inkább úgy igyekeznek kezelni az embereket, mint ismeretlen személyeket, akiket kivizsgálnak, ellátnak. Néhányan még humorizálnak is.

Ellenben a kórházak... Egyedül egy emberrel (mint később megtudtam, professzorral) voltam ott kibékülve, Czinner Antal főorvossal. (Isten nyugasztalja) Ő konkrétan az akkori iskolaorvosunkat megfenyegette, ha még egyszer odaküld cukorbetegséggel (ami nincs), kicsit utánanéz, hol is diplomázott. A többi viszont...
Egy esetet külön kiemelnék. Direkt nem írom a kórház nevét, mert amikor emiatt szóltam, repült is a "kedves" illető onnan, ráadásul nem az ő saruk. Történt, hogy anyámat bevitték, mert levegőt alig kapott, és ha nem viszik, már nem is élne. Bentről felhívott, hogy bevitték. Ugyebár az ember ilyenkor egyből megy be, helytől időtől függetlenül. Én is így tettem. Annyit tudtam, hogy a 3. számú belgyógyászaton van, de az emeletet és a termet nem tudtam. Gondoltam megkérdezem az ügyeletest, mivel ők szokták tudni, ha érkezik valaki. Meg is kérdeztem. A válasz az volt, hogy ne őt zargassam, menjek inkább a patológiára, keressem ott. Na itt aztán elgurult a gyógyszerem. Nem vagyok agresszív típus, de a nyakánál fogva ráncigáltam ki a pult mögül. Ha meg nincs ott két betegszállító aki lefog, hát nem tudom hogy kaparták volna össze. Aztán pár hónapnyi rendőrségre mászkálás után végül nem találtak bűnösnek könnyű testi sértés okán.

Nyugodj békében Integra!