Nos, történetesen már tudok mondani valamit ez ügyben.
Nem tudom más országokban/városokban ez hogy megy, jelen esetben Londonról tudok csak nyilatkozni. Az a helyzet, hogy mint mondtam a testvérem fél éve él kint, és jelenleg ott tart, hogy 2 gyerek mellett munkát kell visszamondania, mert nincs elég ideje mindenre, és egy mukkot nem beszél angolul. A tapasztalat az, hogy ha egy kicsit is beszéled a nyelvet, és akarsz dolgozni (ergo nem azért mész ki hogy lesz valami hozzáállásod van, hanem mész a munka után) elég gyorsan keríthetsz magadnak olyan munkát, amivel egy szobát már ki tudsz bérelni ott, úgy, hogy közben minden mást megoldasz kényelmesen (étkezés, közlekedés, ez az). Csak annyit, hogy az ottani minimálbér 900 font. Tessék számolni. Igaz, hogy az élet ott drágább, de nem annyival, hogy egy minimálbér mellett egyedül, egy szobában ne a létminimumért kelljen gülizned napi 8 órát.

(#4) Ed3r_X_
Persze, nem is kell úgy kezelned a dolgot hogy ha kimész, megszűnsz létezni mindenkinek. Csak le kell mondani arról, hogy pl. Szombat délután felhívod a barátaidat hogy este jöjjön össze egy kis iszogatásra. A legfontosabb szerintem ilyenkor az, hogy a kapcsolatokat fenn kell tartani, nem szabad elvágni magadat.

(#3) upsyka és (#5) Dany007

Ott a pont!

(#7) Kiki18
Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy jelen esetben nem úgy mész ki, hogy egyedül vagy, és magadra vagy utalva egy idegen országban. Jó az, ha valaki olyan támogat az első pár hónapban, akik már egy ideje ott laknak (testvérem párja immáron 2 éve, annak testvére 13 éve él kint ott). Jó dolog, hogy egy biztos menedékben vészeled át az első nehéz pár hetet. Aztán ahogy előttem mondták, a többi rajtad múlik.
Az, meg hogy a magyarokat sehol sem szeretik egy példa: testvérem nem egyszer szembesült azzal, hogy az utcán magyarul beszélget, és erre reagál pár utcán sétáló, mert az is magyar. És elmondása szerint ott nem szembesültek ilyen megkülönböztetéssel.

[ Szerkesztve ]

All→M8