Talán túl negatívan látod ezt az egész helyzetet. Csak hadd mutassam be a példámat:
Jelenleg a hét 6 napjából napi 8 órát dolgozom. A fizetésem nagyjából kimegy a kiadásokra (beszállni a közműszámlákba, kifizetni a telefonszámlát, internetet amit csak én használok,) és ott vagyok, hogy annyi marad, hogy minden hónapban tudok venni magamnak 1-1 olcsóbb ruhát illetve apróságot úgy, hogy közben a kaját azt továbbra is édesanyám veszi. Második éve tartok ott, hogy küldözgetem folyamatosan az önéletrajzomat, és szinte mindenhonnan elküldenek mert vagy nincs felsőfokú végzettségem, vagy nincs kellő tapasztalatom, vagy egyszerűen nem egy magamfajtát keresnek az adott munkára. Ahhoz, hogy valamiféle előrelépés legyen az életemben, valamilyen képzést el kell végeznem, amit finanszírozni kell. Ilyen helyzetben ez szerinted hogyan lehetséges? Mert ugye azt belátod, hogy nem élhetek édesanyámmal még 28-30 éves koromban, hisz nekem is van magánéletem, és már most is nagyon sok a kényelmetlen szituáció. Szerintem, ha adódik egy lehetőség, hogy változtass a dolgokon, azzal élni KELL. Nem pedig presztízs, és mindenféle okafogyott kérdést csinálni belőle.

[ Szerkesztve ]

All→M8