innen lesz szép valami ennél nagyobbat mutatni. esetleg egy metallica one symphony version... vagy egy prosectura - lepke pff.

Valóban nagyon szép, de rengeteg jó feldolgozása van ennek a remekműnek. Egy szál gitáron is, de szimfonikus zenekarral is.

úgy értettem a penta szempontjából nagyobbat mutatni.

Nehéz belekötni az előadásba, és nem is nagyon érdemes mert aki feldolgozza ezt a művet, az egyrészt tisztelegni is akar a Queen előtt, de főleg Freddie előtt. De mégis kikívánkozik belőlem, hogy rengeteg verzióban meghallgattam már, és mindnél (beleértve ezt a verziót is) éreztem egyfajta lelketlenséget, ezt úgy kell elképzelni mint amikor ránézel egy nagyon élethű viaszbabára, és akármennyire is élethű, jobban megnézve már inkább visszataszítóan embertelen. Freddie fiatal korában elképesztően énekelte el ezt a dalt élőben soha nemvolt mesterkélt, talán ezért is van magasan a léc. A hangi adottságaiba, és főleg a technikájába bele sem megyek, mert már önmagában az egy mestermű. Egyébként ezt a dalt szívesen meghallgattam volna Klaus Meine és Lou Gramm előadásában is érzésem szerint az ő verziójuk nem lett volna viaszból.

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!