Rendben van, hogy "azt az országot is felépítették valahogy", de vajon odaát is jellemző volt ez a gyerektől való elhidegülés, illetve család szétszakadás, amíg az épült? Mert most értelmezésem szerint nem csak az a baj itthon, hogy a szülők külföldre mennek dolgozni, hanem az is, hogy olyannyira elmerülnek a munkában, hogy nincs idejük a gyerekre is áldozni, így annak nincs normális gyerekkora.

Valószínűleg amikor az az ország épült, nem volt lehetőség, vagy csak nem volt jellemző a külföldre utazás. Ha mégis, az már a nagy vízen túlra mutatott, és hát lássuk be, jó páran éltek is a lehetőséggel. Engem most alapvetően az zavar, hogy mi magyarok jó darabig le voltunk ragadva (tudjuk ezt be a XX. századi korszakainknak). De ma, amikor egyébként volna lehetőség felzárkózni, ismét egy olyan társadalmi rend kezd kialakulni, ami a gazdagabbaknak kedvez, a szegényeket még inkább leszarja (vagy még mélyebbre rántja), a középosztályt meg választás elé állítja: Maradsz? Oké, de készülj fel rá, hogy nem fogsz tudni kitörni, ha mégis ez a szándékod, akkor meg a gatyád (vagy a családod) rámegy a jólét reményére, mert olyan adókat vetünk ki rád, hogy ihaj. Vagy van vér a pucádban és inkább mennél? Menj! ... Illetve várj, mégse, inkább maradj, majd mi segítünk a vállalkozásodban, meg csak egy újabb gyereket kell bevállalnod és gyöngy életed lesz. ... Ja, nem.

Egyébként én is ambiciózus vagyok, vannak terveim, a gyerek pedig még várat magára, így még időm is van próbálkozni. Bár többször is lett volna lehetőségem kimenni, de valahogy nekem sem akaródzott. Van egy olyan hülye rögeszmém, hogy ha valamivel előrukkolok, akkor azzal ennek a kis közép-európai porfészeknek akarom majd növelni a hírnevét. És hogy a gyerekem is majd itthon legyen büszke rám. Naiv vagyok? Lehet. És talán balek is. Lesz@rom.

[ Szerkesztve ]