Idős autóim voltak mindig, ez az ottmaradás mindig benne van a pakliban. Épp ezért tartom magam karban az autóimat, hogy ne járjak így. Első saját automata, bele is szaladtam, legközelebb már tudni fogom, mire figyeljek.
Az olasz autók után nem ijedek meg ettől a betegágy dologtól. Ott is riogattak, hogy mindig lesz vele valami. A Bravo és a 156 voltak az eddigi legmegbízhatóbb autóim. Az Alfával megjártam Lengyelországot, Horvátországot, jónéhány kilométert beletettem.
Majom vagyok, de a banán megvásárlása sem jelent gondot. Nem azért vettem ilyen autót, mert erre futotta, hanem mert minig tetszett. A rizikókkal tisztában voltam, ezért is nem a kínálat aljáról válogattam. A bal hátsó sárvédőn lévő, kezelhető szintű rozsdát leszámítva az autó nem rohad sehol, alul sem. Épp ezért választottam ezt. A régi 30D motor pedig megbízható konstrukció.
