Ez egy nagyon érdekes poszt ami elgondolkodtat.
Addig te is gondolkodj el a következőn:
"Don't get life too serious... you'll never get out alive.."
Ha elsőre baromságnak is hangzik, hidd el, egyáltalán nem az.
Ettől még lehet értelmet keresni az életben, lehet célokat követni, de annyi aggodalmat belemagyarázni, hogy megkeserítsd a saját szájízedet, az nemfasza. Ne legyél saját magad ellensége.
Elsősorban nem nőre van szükséged. Az a legveszélyesebb, ha egyes emberek abból próbálják a képzelt önbizalmat felépíteni, hogy valaki másból merítenek. Pedig ezt nagyon sokan csinálják, és nagyon sokan szívnak is emiatt (és még csak rá sejönnek). Ez olyan, mintha úgy tudnál csak talpon állni, ha szőnyegen állsz, mert azt hiszed az a biztos talaj. Szőnyeget kihúzzák, te meg repülsz. Logikus nem?
Saját magadban kell megtalálnod, hogy mi az ami jó, és értékes, és abban hinni. Tudom miről beszélek, mert én így csináltam. Persze benne van az hogy elszállsz a nagyképűségben, de erre picit akkor figyelni kell, és szerintem amúgy sem jellemző, ha mélyről indulsz, hiszen apránként lépsz. Ha kell, akkor oda kell állni a tükör elé is, és magad arcába mondani, hogy jó srác vagy, jól nézel ki. Aki most ennél a sornál röhög, az épp olyan hitetlen, mint amilyen én voltam egykor. De csak próbáld ki, hogy egy hónapig minden reggel egy ilyen jelenet után indulsz el otthonról.
A visszajelzés, a külső inger egy csalóka dolog. Nem mondom, hogy tojni kell mindenki véleményére. De azért ismerjük fel, hogy mások rólad alkotott képére erős befolyással bírsz. Ha szenvedsz, kínlódsz, kételkedsz, akkor bizonytalanság, görcs, feszültség fog áradni belőled. Ezek nem épp a pozitív képben vesznek részt.
De ha picit elkezdesz hinni magadban, akkor ez érződni fog ez a kisugárzásodon, és egész más szemmel fognak rád nézni az emberek. Nem kell félreérteni, ha jóképűnek mondod magad reggel, az nem azt jelenti, hogy az utcán leborulnak a csajok, hogy lesz.phassanak. Hanem azt, hogy érezni fognak egy bizonyos szintű lelki egyensúlyt, és azt gondolják, hogy ez az ember rendben van. De ez mekkora különbség már ahhoz képest, hogy "nem a te hibád" meg "inkább barátként" meg a többi szar rizsa.
Valahol el kell kezdeni, és nem fog egyik napról a másikra menni sem... a világ nem fog alkalmazkodni hozzád, ezért neked kell tenned valamit. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod, és teljesen változnod kéne, hanem inkább apránként próbálkozni, és ami jónak tűnik, azt beépíteni. Ezt hívják csiszolódásnak. Nem szabad betokozódni a világodba, 23évesen túl fiatal vagy még ehhez. Nem szabad olyanokat mondani vagy gondolni, hogy én ilyen vagyok és kész. Ilyen nincs.. ebben a korban ne (se) hidd azt, hogy tudod milyen vagy. Érzékelj, ismerkedj a világgal, tapasztalj...
Szóval az ég szerelmére hagyd már abba a tökölést, és szedd össze magad egy kicsit.