Szia!

Neked egy nőre lenne szükséged, aki értékeli döntéseidet, veled van a bajban, és meggyőz afelől, hogy azt amit teszel az helyes. Ez erőt ad, és magabiztosságot afelé, hogy ha úgy alakul, könnyen találj új barátnőt.
Ha meg nem találsz partnert, akkor próbálj meg kicsit jobban nyitni mások felé is, és ne csak azzal foglalkozz, akit már régóta ismersz! Őt jobb, hogy ha barátnak tartod meg.
Önbizalomra szükség van mindenhez, de figyeld meg, ha egyszer sikerül átlépned önmagadon, utána már könnyebben veszed az élet akadályait, és nem fogsz magadba süllyedve ilyen dolgokat irogatni.
Az persze nem baj, hogy leírtad, mert rávilágít a problémáidra, de messze nem vagy olyan vészes, mint amennyire hiszed. Majd egyszercsak jön az a valaki, és megváltozik minden

"Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes"

Majd 30 évesen nekem is eszembe jutnak ilyen gondolatok. A munkáat szeretem, de néha rámtör az érzés : elegem van. Megmagyarázhatatlan, de olyan "mi az értelme az egész életnek, ha csak mókuskerék " típusú. Pedig szeretem a munkám, magánéletem is rendben.

Ne aggódj ezen. Kezdj neki bárminek ami első látásra megtetszik. ha nem sikerül, állj fel, és kezd egy másik dologhoz.

Ne higgy azoknak, akik azt mondják társ kell, és akkor rendbe jössz Nem jössz rendbe, csak a szőnyeg alá söpröd a problémát. és ha elhagynak, még durvábban tör majd rád a depresszív hangulat.

Szóval szedd rendbe magad, próbálj ki dolgokat, menj előre

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Gondolkodtál azon hogy sportolj vmit? Segítene megtapasztalni a határaidat és azok átlépését...

Egyébként a problémád nem egyedi; én majdnem egy tizessel idősebb vagyok de néha még vannak ilyen napjaim... gondolom gyerekkorodban mindent megkaptál - most nem feltétlenül luxus dolgokra gondolok - , de semmiért nem kellett igazán megküzdened. Ahogy most sem. Azért érzel ürességet, mert nincs igazi kihívás az életedben, ebből következően hivatásod/hivatástudatod. Szerintem kezdj el nézelődni mi újat tanulhatnál. (Ehhez nem kell feltétlenül iskola.) Pl. ahogy nézem elég régóta van számítógéped. Mire használod? Játszol? Netezel? Alkothatnál vmi maradandót is vele... (programozás, grafika, tervezés, modellezés stb. stb.) Bocs de az írásnak (blog-olásnak) akkor látom értelmét ha már felhalmoztál egy olyan tudást és tapasztalatot, amit érdemes megosztani másokkal...

Párkapcsolat. Szerintem nagy szükséged lenne legalább egy lány barátra, aki "felvilágosítana" hogy mi is az amit a nők várnak egy kapcsolattól, és hogyan tarthatod meg őket.

Jobbára ártalmatlan...

Szerintem próbálj meg ne görcsölni. A legnagyobb problémád az önbecsülés hiánya, ahogy azt te is megfogalmaztad. Akármibe is fogsz bele, akármit tanulsz, akármilyen csajt szedsz föl, addig nem fogod jól érezni magad, amíg nem áll helyre az önbecsülésed. A változást belül kell kezdeni, nem kívül. A gondolkodásodon változtass legelőször (tudom, hogy mennyire nehéz, én is végigmentem ezen), de ha ez megvan, utána te fogsz a legjobban csodálkozni, hogy mennyire gyorsan jobbra fordul minden.

Ismerős érzés. Nekem is sokáig volt ilyen, de aztán én rá tudtam pörögni erre:
Delorean
Gyűjtögettem sokáig, vettem egy autót és jó. Van egy célom és ez főleg jó. Persze vannak fontosabb dolgok is, mint barátnő (lassan feleség), ház, család stb., tehát tudni kell a prioritásokat, de ez az autó igazán jó hosszútávú cél.

I am the Visionaire, follow me if you dare...

Ez egy nagyon érdekes poszt ami elgondolkodtat.
Addig te is gondolkodj el a következőn:
"Don't get life too serious... you'll never get out alive.."
Ha elsőre baromságnak is hangzik, hidd el, egyáltalán nem az.
Ettől még lehet értelmet keresni az életben, lehet célokat követni, de annyi aggodalmat belemagyarázni, hogy megkeserítsd a saját szájízedet, az nemfasza. Ne legyél saját magad ellensége.
Elsősorban nem nőre van szükséged. Az a legveszélyesebb, ha egyes emberek abból próbálják a képzelt önbizalmat felépíteni, hogy valaki másból merítenek. Pedig ezt nagyon sokan csinálják, és nagyon sokan szívnak is emiatt (és még csak rá sejönnek). Ez olyan, mintha úgy tudnál csak talpon állni, ha szőnyegen állsz, mert azt hiszed az a biztos talaj. Szőnyeget kihúzzák, te meg repülsz. Logikus nem?
Saját magadban kell megtalálnod, hogy mi az ami jó, és értékes, és abban hinni. Tudom miről beszélek, mert én így csináltam. Persze benne van az hogy elszállsz a nagyképűségben, de erre picit akkor figyelni kell, és szerintem amúgy sem jellemző, ha mélyről indulsz, hiszen apránként lépsz. Ha kell, akkor oda kell állni a tükör elé is, és magad arcába mondani, hogy jó srác vagy, jól nézel ki. Aki most ennél a sornál röhög, az épp olyan hitetlen, mint amilyen én voltam egykor. De csak próbáld ki, hogy egy hónapig minden reggel egy ilyen jelenet után indulsz el otthonról.
A visszajelzés, a külső inger egy csalóka dolog. Nem mondom, hogy tojni kell mindenki véleményére. De azért ismerjük fel, hogy mások rólad alkotott képére erős befolyással bírsz. Ha szenvedsz, kínlódsz, kételkedsz, akkor bizonytalanság, görcs, feszültség fog áradni belőled. Ezek nem épp a pozitív képben vesznek részt.
De ha picit elkezdesz hinni magadban, akkor ez érződni fog ez a kisugárzásodon, és egész más szemmel fognak rád nézni az emberek. Nem kell félreérteni, ha jóképűnek mondod magad reggel, az nem azt jelenti, hogy az utcán leborulnak a csajok, hogy lesz.phassanak. Hanem azt, hogy érezni fognak egy bizonyos szintű lelki egyensúlyt, és azt gondolják, hogy ez az ember rendben van. De ez mekkora különbség már ahhoz képest, hogy "nem a te hibád" meg "inkább barátként" meg a többi szar rizsa.
Valahol el kell kezdeni, és nem fog egyik napról a másikra menni sem... a világ nem fog alkalmazkodni hozzád, ezért neked kell tenned valamit. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod, és teljesen változnod kéne, hanem inkább apránként próbálkozni, és ami jónak tűnik, azt beépíteni. Ezt hívják csiszolódásnak. Nem szabad betokozódni a világodba, 23évesen túl fiatal vagy még ehhez. Nem szabad olyanokat mondani vagy gondolni, hogy én ilyen vagyok és kész. Ilyen nincs.. ebben a korban ne (se) hidd azt, hogy tudod milyen vagy. Érzékelj, ismerkedj a világgal, tapasztalj...
Szóval az ég szerelmére hagyd már abba a tökölést, és szedd össze magad egy kicsit.

Szerintem az az igazán sajnálatos, hogy manapság milyen sok ember gondolkozik így. Én úgy állok hozzá, hogy minden rosszért, ami engem ér, azért én vagyok a felelős. Ha valaki nem tud kikapcsolódni, az azért van, mert amikor lenne rá lehetősége, akkor sem a kikapcsolódásra koncentrál. Nem a kevés pénzt/szabadságot kell hibáztatni, minden fejben dől el.
Aki nem a mókuskereket választja (vállalkozó lesz), az előbb-utóbb vagy tönkremegy, vagy beszippantja a pénzéhség, és lélektelen üzletember lesz. Persze ennek nem feltétlenül kell így lennie, hisz ez is csak eltökéltségen múlik, de ugyanúgy nem szükségszerű az sem, hogy a mókuskereket taposókból agyatlan zombik lesznek.

Mint mondtam, minden fejben dől el.

Pontosan, ezt magyaráztam én is fentebb.

Mint mondtam, minden fejben dől el.

Szerintem ezzel tisztában vagyunk itt szinte mindannyian. A kérdés csupán az, hogyan lehet ezen változtatni?

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Most, hogy így mondod, ja..
Csak picit kifejtettem a gondolataimmal

Szerintem ne tarts a futó kalandoktól.
Valahol meg kell tanulni, hogy hogyan bánjon az ember a Női nemmel.
Én is hasonló cipőben jártam, mint te, majd 19 évesen elengedtem magam, és ennek most élvezema gyümölcsét, mert egy gyönyörű barátnőm van akit nagyon szeretek.
Szóval hajrá, belecsapni az éjszakába

http://kefetemap.deviantart.com/

Érdekes. Ahány post, annyiféle javaslat.
Szerintem tök egyénfüggő, ki hogy alakítja az életét. Valakinek ez a kézenfekvőbb és könnyebb, valakinek meg az.
A lényeg viszont az, és ezt sokan írták, hogy lépj már túl mostani önmagadon, és nézd más szemmel a világot. Még csak 23 vagy formálható, nem sok tapasztalattal. Úgyis változni fogsz. Csak picit több önbizalom, és nem kell mindenre a miértet keresni. Járj felegyenesedve, büszkén, nyitott szemmel.

"Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes"

Nah igen, nagyon okos gondolat.
A lányok azokat szeretik akik ki tudnak állni magukért, meg persze a párjukért is.
Nem szeretik a tesze-tosza embereket, mert a nők a biztonságot keresik legfőképpen egy férfiben.
Persze az már sokmindentől függ, hogy melyik miféle biztonságra vágyik: anyagi, szerelmi..

http://kefetemap.deviantart.com/

Egyet értek.
Ki dolgozna, ha nem lenne muszály

http://kefetemap.deviantart.com/

Nekem is 20 napom van egy évben, mint ahogy sok más embernek is. Mégse gyilkolja le mindenki a fél várost . Igazad van, nem te tehetsz róla, hogy csak 20 szabadnapod van egy évben, sőt még arról sem, hogy szinte semmit nem kapsz a munkádért... mint mondtam, a legtöbb ember így van ezzel. Ebből kell kihozni a legtöbbet.
Az, hogy fejben dől el minden, nem azt jelenti, hogy te arra gondolsz, hogy most körbeutazod a világot, és akkor egyből hív a főnök, hogy "Figyelj már, van egy fölösleges jegyem egy világkörüli útra, nem kell? Olyan szép papírra nyomtatták, nincs szívem kidobni." Bár állítólag elegendő akaraterővel még ez is előfordulhat . A lényeg inkább az, hogy igaz, hogy napi 8-9 órát el kell töltened melóval (amit amúgy még élvezhetsz is, ha úgy állsz hozzá...), meg aludni is nyilván kell, de a maradék idődet saját belátásod szerint töltöd el. Ha ez alatt ki akarsz kapcsolódni, akkor az alatt az idő alatt csak arra kell koncentrálni, semmi másra.
Nem látok a fejedbe, úgyhogy elnézésedet kérem, ha nem így van, de ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy a szabaidődben is azon jár az agyad, hogy "milyen szar volt ez a mai nap", "már megint nincs időm pihenni", "de hülye a főnök", stb. Nincs ebben semmi rendkívüli, az esetek többségében én is így vagyok ezzel, meg mindenki, aki fogyasztói társadalomban él. De mindenkinek megvan rá a lehetősége, hogy ne idegeskedjen. A gondolat még szabad, bár sajnos 1984 egyre közeledik, ha értitek mire gondolok . Na de ez egy másik téma.

Először is köszönöm mindenkinek a tanácsokat !

tildy:sokan mondták már nekem ,hogy kell egy partner aki elismer, és támogat, ezt nem először hallom, igazság szerint nem is nagyon foglalkozok ezekkel, mert abban biztos vagyok, nem erre van szükségem...Persze jó, ha van valaki az ember mellett, de az nem old meg mindent.

Termigáßor:(de nehezen találtam meg azt a ß-betűt a klaviatúrámon )
Abban igazad van, hogy sok mindent megkaptam a szüleimtől(lévén én vagyok a legkisebb a 3 gyerek közül), de úgy 16-17 éves korom óta mindent amit megszereztem, önerőből az enyém(szobám egyes bútorai, a számítógépem, autó alufelnivel, hangrendszer,stb...)
A számítógépemen nagyrészt netezek(főleg novella olvasás miatt), filmet nézek, a játékokból újabban "kinőttem".
Körülbelül fél éve írok egy "regényféleséget"(ezt írtam is fentebb), ez az egyedüli ami örömmel tölt el. Szinte repülnek az órák, néha anyukám szól rám, hogy nem akarok e már lefeküdni, mert már lassan éjfél és holnap meló .
Sportolok is, bár már csak ritkán, időm nem engedi, sokat dolgozom 3 műszakos munkarendbe...
Lánybarátban nincs hiány, de valahogy mindig görcsös voltam a lányokkal szemben(pedig állítólag marha nagy pofám van )

tobal: Ez a belül változás tényleg nem egyszerű, próbálkozom vele én is, csak eddig vagy nem jött össze, vagy csak nem vettem észre . Én sosem álltam úgy a dolgokhoz, mint te,csak akkor okoltam magam, ha valóban én voltam a hibás. Szép is lenne magamat okolni azért, ha pl a főnököm elbasz valamit . Volt egypár vitám ez ügyben, és sokszor bérmegvonás lett a vége mert nem nyeltem le a békát, de a büszkeségem megmaradt. tudtam h nem én vagyok a hülye. Ebben egyetértek Sanyix-al. Akinek hasonlóak a problémái, annak nagyon nehéz bármit is eldönteni fejben.

Sidaries:nekem az írás olyan, mint neked az autó, csak ugye mo.-ra születtem...és itt írás terén fejlődni marha nehéz, mo.-on nincs sok lehetősége egy kezdő poétának, csak ha megpróbál a maga erejéből fejlődni.

hompi:sosem vettem túl komolyan a dolgokat, sok helyzetet gyerekesen kezelek, mert másképp nem tudom elviselni pl az egyes emberek sületlenségeit, vagy magukat a h...lye embereket. Ha a helyzet úgy kívánja persze komoly vagyok én is, tudok komoly dolgokról beszélgetni, de ez ritkán fordul elő...
Hogy bennem mi az érdekes?Őszintén szólva fogalmam sincs, nem igazán ismerem magam, és ez tudom hogy nagy baj. Nem is tudom mi a legjobb módszer arra(már ha van ilyen), hogy megismerjem önmagam.

pincehely:félreértettél. Én nem tartok a futó kalandoktól, hanem egyszerűen az nem én vagyok. Tudom hülyeségnek hangzik, ha valaki komoly kapcsolatra vágyik, de én ilyen vagyok. Csak olyat nem találok aki hasonlóan gondolkodik .

A kommentekből most legalább látom, hogy érthető volt az írás, nemcsak egy össze-vissza valami .

udv Nordic

[ Szerkesztve ]

hagyd ott a mostani munkádat és menj el dolgozni egy könyvesboltba vagy könyvtárba
szabadidődben meg menj el gyúrni
az is megoldás ha gyökeresen változtatsz az életeden mert túl kényelmesen élsz
én már ennyi idősen saját házban laktam a barátnőmmel és fizettük a rezsit meg a lakáshitelt (amit még most is) és eszembe se jutottak ilyen dolgok amik neked
vagy pl: menj ki külföldre haverokkal melózni pár hónapra

járj el szórakozni berúgni, csajozni (nem kell átesni a ló túloldalára nem kell alkesszé válni hanem csak hétvégeken módjával)

nyilván csak te magad tudhatod, hogy mi kell neked írhatunk mi akármit te döntesz

"Az embereket nem az igazság érdekli, hanem a saját igazuk."

Azt kell eldöntened, materialista, vagy éppen idealista beállítottságúnak érzed magad.

Ha egyértelműen materialistának, anyagelvűnek vallod magad, akkor be kell állnod a sorba és azon a színten keresgéled, nő, állás, autó, lakás, gyerek, blablabla szokásos sablonok.

Ha idealistának érzed magad, ha már nem elégit ki az anyagi világ akkor olyan közösséget kell keresned akiknek tagjai színtén így érzik. Olyan könyveket kell olvasnod amik az élet mondhatni magasabb vagy mélyebb értelmét kutatják. Filozófiai műveket például Szokratész-től, vallási, spirituális könyveket, például az indiai filozófia alapműveit a gitákat, vagy ha lájtosabbra akarod venni a figurát akkor Müller Pétert, és lehetne sorolni.

Érdemes lehet jogát tanulni, vagy éppen tai-chit. Egy idő után az ember rájön, hogy az élet az öntulszárnyalásról szól, csak a területet kell megtalálnia. Tudnák neked olyan embert mondani aki szintén ilyen elveszetten kezdte, most meg például 100 guines rekordot tart, és mára a lehetetlen szót kitörölte a szótárából.

Ha saját szívedben nem találsz békét, nem fogod azt megtalálni a világon sehol. (SCKG)

nekem szvsz nagyon bejött a novellád ás alig várom a folytatást, nemtudom hogy aki leszolta annak mien az izlése....
kit érdekel hogy sablonos? ha érdekel és vannak benne jo részek akkor kit érdekel? engem ugyan nem, mert nagyon jo volt olvasni. ennyi erővel agatha cristie könyvek is fullosan sablonosak, de én szeretem és olvasom, mert midenn uj könyvben van vmi más, valami uj és sose volt h meguntam volna...

szoval szerintem folytasd azt a novellát én legalábbis nagyon várom

Természetesen folytattam tovább annak ellenére, hogy nem került fel a logoutra....
Úgy éreztem, nem igazán volt idevaló, de talán én tévedtem nagyot...Érdeklődő volt sok persze, és gondolkozom rajta, hogy visszatérek vele....
A sablonos fogalmazással tisztában vagyok, de nekem így megy(próbálok javulni ). Akinek nem tetszik úgyse olvassa el

[ Szerkesztve ]

szerintem az eg egy adta vilagon semmi gond nincs veled. minden gondolkodo embernek vannak hasonlo gondolatai, csak te egyszeruen tulreagalod. Az hogy agyalsz az eleteden, merlegeled magadat, az ugy van rendjen ahogy van. aki nem teszi az nem latja a fatol az erdot. mindig lesznek kissebb nagyobb problemaid, amikkel meg kell birkozni idovel, de az elet nem al meg. amugy szerintem minden bajod forrasa az ,hogy mar bocsesz, de lenezed sajat magadat, es ugy gondolsz a korulotted elokre hogy ok aztan megmutattak. van eletceljuk, van eletuk, van jovojuk..hu de boldogok. Szemelyes velemenyem szerint minnel primitivebb valaki annal boldogabb, mert akinek nincs a szemen halyog, az latja hogy mi-miert-merre-meddig, es abban ahogy mukodik a vilag nem sok orom van...es amint latom te is kepben vagy. legyel buszke arra amid van, legyel buszke az eszedre a gondolataidra, es ne vagyakozz mas boldogsaga utan, mer nem fog segiteni. a baratno szintugy. ha osszeismerkedsz valakivel, egy ideig biztos hu de nagy lesz az orom, es feledteti veled a gondolataidat, de idovel amikor elmulik az "uj no varazsa" ugyan ugy elkezdesz majd agyalni ugyan ilyen dolgokon, hogy most mi legyen. A melo szintugy. Ha igazgato leszel az vilagcegnel, idovel az lesz a standard, es a gondolatok megint elojonnek. neked az esz jutott nem a vegtelen boldogsag. es erre szerintem legyel NAGYON BUSZKE mert tobb vagy az emberek 99%-anal, akik belesuppednek a mindennapjaikba, es azthiszik minden rendben. En mar odaig jutottam hogy az ismeroseim nagy reszet is lenezem egy ido utan mikor jobban megismerem oket es eszreveszem hogy halyog ul a szemeiken. persze tisztelet a kivetelnek, vannak barataim akiket tisztelek, de oket sem a diplomajuk, a kinezetuk, az eredmenyeik, a pozicioik miatt, hanem mert atlatnak a szitan. es ez a lenyeg. semmi mas. tehat fel a fejjel. szedd ossze magad, es emelkedj felul.

Az elvárások alakítják az emberiséget. Nem törődni velük egyenlő a feladással...

Nyugi! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül....

Hogy lehangoljalak, itt minden irodalmi műnek a vártnál jobb a fogadtatása, már azoknál, akik elolvassák. Én ide csak mások szórakoztatására töltök föl akármit is, de kritikát irodalmi portáltól várok.

(Nem felejtettem el az írásodat, csak pályázatra alkotok, és nincs igazán időm...)

[ Szerkesztve ]

[OFF]Ezt tisztán láttam már az előtt is mielőtt feltöltöttem az írásom(már ha egyre gondolunk ), de örülök, hogy még ha nem is egy remekmű, örömet szereztem vele néhány embernek .
Az irodalmi portálokkal próbálkoztam de ilyen hosszú(mármint az egész műre gondolok) munkát nem olvasnak el....mo. döglött ezen a téren... .

ui: javítva lettek a hibák, de persze nem mondom azt, hogy hibátlan is lett
[/OFF]

[ Szerkesztve ]

A legtöbben nem szeretnek monitorról sokat olvasni, nem csoda, ha hosszabb műveket nem olvasnak el.

Itt igazából arra gondoltam, hogy nyomtatott formában sem nagyon. Pl deltavision kiadónál egy ideig működött. a beküldött novellákat elolvasták, tanácsokkal kritikákkal látták el a mű szerzőjét, de ez lassan 1 éve megszűnt. sok más ilyen "társaságnál"/kiadónál lehet ezt tapasztalni. Mo.-on ez sajna nem működik . Nincs más lehetőség mint megpróbálni önerőből fejlődni.

Delta Vision-nek egyszerűen nincs már rá embere. A helyzet, hogy szinte az összes ilyet munka/egyetem mellett szervezik, örülhetünk, hogy egyáltalán van, mert amúgy totál nonprofit az egész. A Deltások is éppen hogy megélnek a kiadásokból - néhányan mást is csinálnak mellette -, mert a fantasy és sci-fi iránt itthon nem nagy a kereslet, általában 1000, vagy kicsit több könyvet vásárolnak egy kiadásból.

Hanem ismered a karcolat.hu-t? Novellás írói műhely, és tapasztalataim szerint a legjobb kritikákat ott adják. Jár oda néhány Deltás arc is. De föl kell készülni, az én első beküldött novellámra annál háromszor hosszabb, durva kritika érkezett. Azóta viszont már megjelent egy novellám az antológiájukban is.

[ Szerkesztve ]

Nem vagy egyedül, habár én nem dolgozom, hanem tanulok, lassan diploma, ettől függetlenül hasonlóan érzek.
Talán a legjobb stratégia valóban az új dolgok felé fordulni

"Egy mosolynál jobb a több"

Telhetetlenség. Ez az ami először eszembe jut az írásodról. Az önbizalomhiányod abból fakad, hogy egyáltalán nem tudod értékelni azt, amid van. Saját autó és 400 (négyszáz) ezer forintos tech cucc 22 évesen? Más nem 2, 10 év munkával kaparja össze, s Te nem büszkén gondolsz erre, hanem mindkét dologról ez jut az eszedbe: balfék vagyok.

Persze én is törekszem arra, hogy napról napra jobb legyek az élet minden területén, de szem előtt tartom, hogy az is megnyugtató, amim most van, pedig lehet az kevesebb, mint amit te pár perc alatt leírtál.

Sportemberként azt tanácsolom, találj magadnak egy sportot amiben kihívást látsz, szembeszállhatsz másokkal, de leginkább magaddal. Nagyon sokat segít az önbizalom növelésében, hidd el. Nem utolsó sorban elfáradsz, kiürül az agyad és kiszorulnak belőle ezek a káros gondolatok.
Lehet ez sakk, úszás, ökölvivás - hidd el ha megtalálod amiben igazán jó vagy, emelt fővel fogsz járni az utcán.

Próbálkozz!

Legjobbakat Neked!

Ha hülye vagy az olyan mintha meghalnál. Te nem érzed, csak másoknak fáj.