Az eredeti szakmám szobrász, de tanultam grafikát és fotót is. Egyet értek abban, hogy jó az, ha alapműveltséget tanítanak, mert sose lehet tudni később mi akarok lenni, viszont az szomorú, hogy ha most akarnék újra érettségizni, hogy jobb érettségim legyen az rengeteg pénzbe kerülne. Külön suliba kellene járnom meló mellett és fizetnem érte, plusz a vizsgáért is. Aztán mehetnék egyetemre is, ami szintén azért nem ingyen van.

Sok ismerősöm noszogatott, hogy miért nem megyek a Képzőművészetire, de nem tehetem meg, mivel dolgoznom kell és ösztöndíjból és diákmunkából nem fogok annyit keresni amennyit most kapok. Úgy érzem 26 évesen meg már nem iskolapadban van a helyem, hanem kint élesben. Vannak ám itt dolgok amik el vannak cseszve az oktatásban. Tehát ha akarnék sem tudnék olyat tanulni amit szeretnék. Ahhoz, hogy olyat tanuljak amit meg nem akarok és meló mellett estire járjak ahhoz újra érettségiznem kellene.

Szomorú, hogy az embernek 14 éves korában kell eldönteni, hogy mit akar kezdeni az életével. Akkor, amikor semmi élettapasztalata van. Én gyenge voltam gimihez, így lettem szobrász. De persze tényleg ki tudja mit hoz a jövő.