Teljesen egyetértek a leírtakkal. Épp ma mondtam a férjemnek, mekkora képmutatás lett ez is.
Megkért ma az egyik rokon, hogy segítsek neki kivinni a koszorúkat. Minél előbb, minél többet, mert nincs a síron semmi. Kérdeztem, akkor este már nem is megyünk ki. Mire ő, hogy dehogynem, dehát mit szólnak majd az ismerősök, ha meglátják, hogy nincs a sírokon semmi koszorú, és nincs gyertya.
Ezen kissé kiakadtam, de megtettem amit kért, és közben sajnáltam, hogy ez az ünnep is már csak arról szól, hogy mit szólnak az ismerősök és a szomszédok.

És bizony tényleg, intsük csendre a gyermeket, mert a temetőben csendben kell lenni. Na, most ez is mekkora már....
Vigyük ki a kicsi gyereket, hogy lássák, milyen szépen felvonult a család, de konszolidáltan viselkedjen, mert úgy illik. Egy 2 éves alatti gyerek hogy tudna már ilyet tenni? Az enyém sem tud.
Sőt, ma amikor kimentünk, ráült több sírra is. Nem szóltam rá, mert nem tudott volna máshová leülni, a másik meg az, hogy az ott fekvők legalább érezhettek egy kis természetességet, egy kis tisztaságot, egy nem megjátszott vielkedést, ahelyett, amit gondolom minden évben többször is tapasztalnak, hogy kimennek hozzájuk a temetőbe, sírnak és csendben állnak, és azt lesik, hogy a másik sírnál ki áll, és mennyivel több vagy kevesebb virág van rajta. És a sírban fekvőkre talán nem is gondolnak.
Szomorú...

[ Szerkesztve ]

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.