"Ha véletlen balesetben megölöd valakinek a gyermekét, akkor is könnyen odamész, bocsánatot kérsz és el van intézve? Vajon mekkora terhet bírsz el egyedül?"
Persze, hogy ennyivel nincs elintézve... Odamegyek, bocsánatot kérek, és segítek, amiben lehet. 
Ki az, aki ilyen véletlen dolog után bűntudatot érez?
"Velem előfordult, hogy elindultam az egyik úton, bizonytalan voltam, hogy jó-e az, majd jelet küldött, ami megerősített döntésemben."
Ezt gyakran hallani - azonban rengeteg emberrel hasonló események történnek, csak nekik éppen nem fontos semmihez, nem kapcsolódik az életükhöz. Így én az ilyeneket véletlenül sem mint "jel" fogom föl - a döntéseim az enyémek, és ha egy esemény miatt módosítok rajtuk, az is azért jelentős, mert én annak tartom. Más volna persze a helyzet, ha egy éjjel egy arkangyal lángoló karddal mutatná meg leendő házam helyét, de hát ez nem ígyen megy
