Nos, én sem vagyok jogosult mások nevében/helyett nyilatkozni.

A saját világképemből kiindulva, amit te konokságnak nevezel, az számomra mindössze egy állapot, miszerint nem azért nem hiszek Istenben/istenekben, mert valamiféle zsigeri ellenérzés élne bennem eme tan iránt (én legalábbis nem a zsigereimmel gondolkozok... ), hanem egyszerűen azért, mert eddig senki sem tudott még csak kevéssé meggyőző bizonyítékokkal sem előállni.

A vallással ellentétben az ateizmusnak sokkal kevéssé érzelmi, mint inkább racionális okai vannak (ezzel persze nem azt mondom, hogy a hívők zártosztályra valóak. )

Számomra mindig is fontosabb volt az Igazság, mint a megnyugvás, boldogság, stb. Akkor is, ha az nem, vagy nem mindig olyan, mint ahogy az ember szeretné. Én nem vagyok képes arra, hogy a problémákat a szőnyeg alá söpörjem -semmilyen formában sem.
Számomra a (saját magammal szemben támasztott) intellektuális becsületesség gyakorlatilag nem is hagy más választást, mint az ateizmust.
Természetesen a véleményemet bármikor hajlandó vagyok megváltoztatni, feltéve, ha valaki előáll egy megdönthetetlen bizonyítékkal valamely isten létezése mellet. Akkor, és csak akkor.
Addig viszont számomra mindössze jópofa történet marad mindenféle "vallási maszlag" (Nem félreérteni ám! )

Valljuk be azonban, hogy azért "Isten" egy elég rendkívüli entitás a hívők szerint, tehát az, hogy létezik, egy súlyos állítás. De a súlyos állítások súlyos bizonyítékokat kívánnak, esetünkben ezek teljes hiánya "némi" szkepticizmusra ad okot.

- SOHA ne becsüld alá a hülyeség hatalmát!!! -