Komoly munkára biztos jobb a Dreamcolor, szövegre és multimédiára nekem viszont egyszerűen jobban bejön az AFFS. Nehéz megmagyaráznom, egyszerűen kevésbé fárasztó nézni, pedig arról ráadásul hiányzik a matt réteg.
Nosztalgiafaktor max annyi lehetne hogy az X200 egy évvel régebb óta megvan, mivel mindkettőt manapság is napi szinten használom, illetve sajnos a hulladék Dellt is kénytelen vagyok. A vicc az, hogy az ezeréves TN paneles asztali monitorok amiket a legtöbbet nézek meló közben, azok nem zavarnak, pedig a kijelzőre kényes vagyok.
Kicsit túl bő lére engedtem ezt, a lényeg az hogy szánalmas hogy ezek az olcsó gépek egy sok-sokéves középkategóriás asztali monitor szintjét se hozzák, pedig időközben sokat fejlődött az LCD technológia (TN-film is).
