Nemrég beszélgettem egy kollégával, aki amúgy vezető, hogy náluk mennyire járnak be az irodába mostanában. S mondta, hogy fele-fele, de ő tart attól, hogy home-office-ra szoknak az emberek. Kérdeztem, hogy miért, simán megy a videokonferencia, sokféle elektronikus megoldás, amivel még jobb is tartani némelyik meetinget, mint élőben.
Ja, hogy nem azért tart tőle... mondta, hanem ha otthonról lehet dolgozni, akkor miért dolgoznának itthon, miért ne szerződnének át nyugati cégekhez. Erre mondtam, hogy hát azért jogilag és adózásilag jellemzően akkor is szükség van közvetítő cégekre (vagy leányvállalatra), akik itt helyileg alkalmazzák az itt lakó embereket. Jelenleg is sok esetben távolra dolgozunk más cégeknek, csak irodában ülve, nem otthonról. Mi változna.
Tényleg, mondta, valóban szükség lehet közvetítőre külföldi munkához. De ha otthonról lehet dolgozni, akkor miért ne szerződnének le pesti cégekhez az országon belül, s akkor hoppon maradnak a vidéki cégek. Akik főleg alvállalkozóik a pesti cégeknek, akik meg alvállalkozóik nyugati cégeknek.
szerk:
No igen. Magam részéről nincsen kifogásom az olyan cégek ellen, akik mondhatni munkaerőt adnak más cégeknek időszakosan. Amikor ők is kockázatot vállalnak a pénzükért, s akkor sem rúgják ki az embert, ha épp kiesett egy projekt és még nincs másik, hanem csak valami köztes pótlék feladatot tudnak adni addig. Így a stabilitásért jár a csoki nekik is. Az a gáz, ahol csak projektre vesznek fel embert és kirúgják a végén - ott ennyi erővel a melós lehetne a vállalkozó, ha már övé a kockázat is. Sajnos azt is látom, hogy van olyan projekt, amikor 3-4 cég csak közvetítő lépcső és ők csak lefölözik a profitot és bontják a szerződést, ha véget ér egy feladat.
Az Ericsson vízió azért sántít. Jelenleg is sokszor azt látni, hogy a nagy cégek nem akarnak felvenni embert, inkább külsős közvetítőtől hívnak embert, nem akarnak alkalmazottat. És a nagy cégek nem állanak szóba kisebb közvetítővel vagy egyénnel, hanem csak nagyobbakkal. Ezért van sok naplopó közvetítő lépcső. Azt hiszik a nagyok, hogy valami nagy nevű cég csinálja a kiadott feladatot, aztán a végén hatodik alvállalkozónál egy egyetemista dolgozik rajta valójában. Azt hiszik, hogy a munkaerő kölcsönzés darab-darab alapon megy és azért jó nagy cégtől kérni embert, mert ha az kiesik, akkor bármikor beültetnek helyére másikat. Csakhogy ez nem működik szellemi munkánál, ahol betanulásra van szükség és a rendszer ismeretére. Ott hiába emberórát vesznek, de csak az adott ember tudja csinálni, nem lehet csak úgy cserélni, a csere embert is be kell tanítani nulláról.
A globális virtuális munkaerőtől azt várhatják, hogy majd az indiai jómunkás emberek árán fognak szakembereket kapni. Persze azt is valami nagyobb arculatú, kamu cégtől, akik csak profitot fölöznek le és ugyanúgy putriból lesz valaki a melós sok esetben. Mint amikor kérték az egyik feladat átvétele során az utódjaink, hogy lehetőleg délelőtt tartsuk az oktatásokat, feladatátadó meetingeket. Mert náluk délután nincs internet az irodában...
[ Szerkesztve ]