Azért az érzésért, amelyet a mostani filmekkel kapcsolatban táplálsz, szerintem sem a korod a felelős. Két tényezőt tartok érdemesnek megemlíteni a témában:

-- szinte minden fontos témát ki-, fel- és átdolgoztak már ezerszer, újat mondani -- ha nem is lehetetlen, de -- rendkívül nehéz, és ezért kockázatos is; a kiadók érthető módon inkább a közepes, de biztos nyereséget preferálják,

-- annyira ingergazdag környezetben élünk, hogy nagyon nehéz bárki figyelmét másfél-két órára lekötni egy téma végigvitelével, kibontásával.

Én például -- veled ellentétben -- nagyon ritkán nézek kb. 1995--2000 előtti filmeket, egyszerűen azért, mert vagy halálra unom magam rajtuk, vagy -- s ezt különösen az ún. nagy klasszikusokra tudom elmondani -- egyszerűen röhöghetnékem támad még egy akkoriban lebilincselőnek számító thriller esetében is. Nálam nem játszik a nosztalgiahatás, ami alatt azt értem, hogy annak idején nagyon tetszett egy film, s akkor egy évtized múlva megnézve ugyanazt a katarzist élem át.

Te sejted, kik vagyunk, mi tudjuk, ki vagy.