Oxigén abszorpciónak hívják, amire gondolsz.
Egyébként itt van ez:
https://mikrotik.com/product/wireless_wire_dish
1.2km-en már próbálták, ott átment a gigabit, de persze az is igaz, hogy a tapasztalatok szerint az esőt (ilyen távolságon) nagyon rosszul tűri, és hát ez nem egy SOHO router, bár az ára nem túlságosan vészes. Általában kombinálják 5GHz-es rádiókkal is, hogy amikor az időjárás miatt kiesne a link, akkor is legyen valami.
Visszatérve az eredeti témára, otthoni környezetben nem annyira az oxigén abszorpció a probléma, hanem az, hogy a 60GHz semmin nem megy át, se bútoron, se alba falon, se semmin. Viszont "pattan". Ezt és a kis huulámhosszból fakadó apró antennaméretet kombinálva jól használható beamforming-ra és MIMO-ra. De ez továbbra is csak a szobán belüli sebesség-növelére jó, lefedettség növelésre nem.
A megoldás az lenne, ha az új kliensek tudnák azt csinálni, mint a mobilok: egyszerre csatlkaoznak 2.4-en, 5gigán és 60gigán is, és amikor az egyik "réteg" eltűnik, a kapcsolat ugyanúgy rendelkezésre állna, csak lassabban. Nem úgy mint most, ahol a visszaváltás dobással jár.
Kíváncsi lennék, van-e erről valami az új szabványban. Tartok tőle, hogy nincsen, tekintve hogy ez igen fejlett rádiós ütemezést feltételez. Nem véletlen, hogy csak a professzionális telekommunikációban létezik, ahol egy bázisállomás nem 50-100 EUR
[ Szerkesztve ]
A kitárulkozó idegenektől mindig elfog a hányinger. [Cornelius]