a második rész sok mindent relativizál (helyesen) ami az első részben adott volt.

nagyon jó, hogy alapállást vált a főszereplő, és az illusive man-nek kezd el dolgozni, még ha végig tele is van szkepszissel és mindig megtartja a távolságot

nagyon jó, hogy ezen keresztül képet kaphatunk egy alternatív megközelítésről, meghallgathatjuk a másik oldal véleményét, és láthatjuk, hogy mennyire korrumpál egy halandó embert a hatalom (ez előkészítése az endingnek, és az ott látottaknak is)

hihetetlen jó egyéni sztorik állnak össze a toborzás során, eszméletlen karaktereket ismerünk meg, ott a krogan-salarian konfliktus ami önmagában egy teljes sztori.

a végén pedig nekem nagyon átjött a "sehogy sem nyerhetsz" megoldás, ugyanis a világ ilyen, valamit mindig fel kell áldozni egy másik cél érdekében, olyan a való életben nincs, hogy 100%-ra húzva polarizált napszemüvebben lovagolunk bele a naplementébe.

szerintem valahogy meg kellett oldani, hogy összefonják a sok szálat pár döntési opcióba. ez mindenképpen weird eredményt hoz de szerintem fontosak voltak az opciók (és hogy ezek az opciók legyenek) mert ezek visszacsatolások, hogy mit is tanultunk meg abból amit a játék tanított nekünk:

destroy: ez egy tipikus renegát döntés, nincs moralitás, eredmény van, a szövetséges gethek mennek a levesbe

control: pont a 2. rész és az illusive man mutatta meg hogy ez hosszú távon nem opció

synthesis: ez a magasabb jó döntése, mindenki nyer, de ezt a döntést neked nincs jogod meghozni az egész univerzumra vonatkozóan. ugyanakkor minden más döntés legalább ekkora hatással lenne az univerzumra, tehát ez egy félig-meddig hamis dilemma

refusal: ezzel gyakorlatilag buktad a játékot, nem döntesz, értelmetlen volt az egész univerzumon végigverekedni magad, a kör újraindul

egy olyan helyzetbe kerültél amiből nincs kiút, nincs helyes megoldás, meg kell hoznod színtisztán zsigeri (morális) alapon egy döntést aminek a hatása a létező legnagyobb. az élet sokszor pontosan ugyan ilyen és ezt ritkán mutatják be ennyire érzékletesen.

a körítés a szájbergyerekkel elég fura, de emészthető.

így, hogy ismerem hogy hogy miként alakították ki a végét, ha lenne egy "jó" megoldás, akkor azt kihagyott lehetőségnek tartanám és hiányérzetem lenne.